A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)

Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája

288 méréseket végeztem Világos előtt ott, ahol korábbi tapasztalatok alapján tudtam, hogy sok és fejlett pandalló szokott lenni s a gerendek is szépek, szabályosak. A 320 mélységmérés eredményét a 153. ábra mutatja. Minden egyes mérésért léket kellett a jégbe vágni, azért nem lehetett nagyobb területet felvenni, de ez is elég jó képet mutat. A jégen kitűzött egyeneseket utólagosan pontosan beirányoztam, innen származik a méréssorozatok ferde elhelyezkedése. A hosszakat szalaggal, a mélységeket czentiméter-pálczával mértein. A gerendek szabályos elhelyezkedése feltűnő, különösen a mélyebb vízben. Két rudimentális pandalló helyzete is kivehető az I. és a II. jelzésű helyeken. Itt t. i. mindegyik gerend felmagasodik, a partra körülbelül merőleges sorozatokban s ezeknek előbukkanása adja a pandallókat. A VI. tábla 3. rajza egv másik mérés eredményét mutatja metszetben (1898 okt. 24.-én, Siófoktól keletre). A két tünemény mindenesetre különbözik egymástól, de lehet, sőt valószínű, hogy mindkettő hasonló oknak a következménye. A gerendekről aránylag keveset tudunk. Rendes körülmények közt tó felőli lejtőjük meredekebb, mint a part felé tekintő lejtőjük. Ennek következtében fel kell tennünk, hogy olyan áramlás hozta létre, amely a partról a tó felé tart. Ilyen áramlást ismerünk. Ez a hullámverés alkalmával a megtört hullámokban part felé kergetett víznek visszaáramlása a fenéken. Hasonló a „Sog"-hoz, amint az északnémet tengerpartokon nevezik. Ez a lassú visszaáramlás valóban okozhat -lyen képződményeket, tehát elméletileg hasonlók volnának a dünékhez és a pandallókhoz. Elméletüket a pandallókkal kapcsolatban beszéljük meg. Azt is fel lehetne tenni, hogy ezek talán régi, most elárasztott turzások. Csakugyan volt a tó sokkal alacsonyabb vízállású, mint ma, s amikor arra a sokkal alacsonyabb vízállásra leapadt, akkor hátrahagyhatta a turzásoknak egész sorozatát. Elképzelhető, hogy újra feláradáskor, ha az elég hirtelen történt, a víz ellephette a régi turzásokat anélkül, hogy elpusztította volna őket. Ez lehetséges. He az is bizonyos, hogy a történelmi időkben nem volt a tónak ilyen nagyon alacsony vízállása, tehát a turzások már több ezer év óta víz alatt vannak. Már pedig ennyi idő alatt föltétlenül elegyengette volna a hullámzás és áramlás, lehetetlen, hogy ma még mindig daczolnának a víz szakadatlan és szünetlen mozgásával. Ezt a feltevést el kell ejtenünk. Ilyen laza és a vízben annyira súlyavesztett anyagból fölépült képződmények csak akkor állandóak, ha folyton újra képződnek, ha állandóan szerepel az ok, amely létrehozta őket. Minden morfológiai tüneménynyel így van ez. Minden forma mulandó s csak akkor tartós, ha az ok amely létrehozta, állandóan működésben van. Ilyen ok pedig csakis olyan vízmozgás lehet, amely merőleges a partra. A tó fenekén partra merőleges mozgás lehet kétféle: egymással ellenkező értelmű. Ámde olyan mozgást, amely a fenéken a tó felől a part felé tart, alig lehet elképzelni. Ennek ellene mond az is, hogy a gerendek part felé tekintő lejtője lankásabb, mint a másik. Nem marad tehát más feltevésünk, mint a hullámtarajokban part felé kergetett víznek a visszaáramlása. Az a kérdés már most, hogy az ilyen áramlás hozhat-e létre csakugyan ilyen formákat ? Az a fizikai törvény, amely szerint két nem szilárd közegnek egymás fölött különböző minőségű mozgása következtében érintkezésük felületén hullámzó mozgás keletkezik: erre az esetre nem alkalmazható; mert valamint a dünék nem hullámok, azonképen ezek a gerendek és a pandallók sem hullámok, hiányzik belőlük a hul-