A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
252 Már most általában pusztuló partnak nevezzük azt, amelyen hosszú időtartam végeredményeképen — a pozitivus és negativus parteltolódások algebrai összegéül — a partnak a szárazföld rovására való hátratolódása jelentkezik. Az épülő parton a partvonal, hosszú időtartam végeredményeképen, a víz rovására mozdul el. Az egyensúlyos partokon a vízszíningadozásokkal járó valódi épülések és valódi pusztulások algebrai összege zérussal egyenlő. Nézzük először az általában pusztuló partok pusztulásának folyamatát. Legjobban pusztulnak jelenleg a Balatonnak azok a partjai, amelyek Kenese, Akarattya és Aliga táján vannak. A pusztulás itt a következőleg megy: A növekedő vízállás elpusztítja a partvonalon épült kicsiny turzásokat s ellepi a magas partok lábánál elterülő, törmelékkel borított abráziós szegélyt. A magas falak lábánál levő rendetlen törmeléket alámossa, az anyagot a tó mélyebb medenczéi felé elteregeti. Az alámosott törmelék a legközelebbi esőtől átáztatva, leomladozik, esetleg egészen felázva, lefolyik, mint a sár. Ezt a leomlott, lefolyt anyagot a hullámok ismét megtámadják s talán kis turzást építenek belőle. De a vízállás ismét női, a hullámok a turzásokat elsöprik s újra megtámadják a törmeléket. A törmelék újabb omlása megfosztja alátámasztásától a meredek, még eredeti helyzetükben levő szakadékos, 60—80 m magas partokat. A víz színében levő rétegek át vannak ázva, a részecskéik közt levő kohézió megcsökkenik. A magas fal homlokzatának nagy súlya ezt a felázott alsó réteget és előteret kimozdítja a helyéből s az kezd a nyomásnak engedni, elmozdul a tó felé. A fal homlokzata mögött a fal élével párhuzamos repedés keletkezik, a fal elülső része elválik, a felázott talajon alapja előre csúszik s az egész összerogyik. Rendetlenül darabokra törött, vízszintes helyzetükből kifordult réteg-csomók henteregnek a lerogyott part alatt. Ezt nevezzük partrogyásnak, vagy suvadásnak, megkülönböztetésül az omlástól. Omlás esetén a fal egy része elválik a többitől s egyszerűen, vagy előre bukva lezuhanik. Omláskor tehát a megmozdult darabok vízszintes tengely körül úgy fordulnak el, bogy a darabnak eredetileg felső része távolodik a helyben maradt parttól, vagy faltól. Suvadás esetén az elvált darabok szintén vízszintes tengely körül fordulnak el, de úgy, hogy alsó részük távolodik a helyben maradt parttól. A kenesei-akarattyai partrogyásokról, újabb terminológiánk szerint típusos suvadásairól részletesen ír LÓCZY LAJOS a tó geológiai leírásában. 1 Ugyanígy pusztultak időközönkint azok a magas partok is, amelyek ma Földvárnál, Fonyódnál, Berénynél stb. láthatók. Itt azonban főként a vasúti építkezések megakadályozzák a további pusztulás nagy arányait. A vasúti töltés ugyanis éppen azt az előteret terheli meg, amelynek átázás esetén való elmozdulása a suvadást okozza. A vasút azonkívül a hullámverés pusztításának is gátat vetett. Fonyód alatt pl. hosszú darabon kőhá^'ás, sőt kőburkolat védelmezi a partokat a pusztítás ellen. Ha ez nem volna itt, akkor a Fonyódi-hegy oldalán ismét nagy suvadások volnának várhatók. A legutóbbi évek magas vízállása komolyan megtámadta a Fonyódi-hegy lábánál elterülő kis partszegély lépcsőjét, fák dőltek a vízbe, helyenkint egészen közel jutott a pusztítás a vasúti töltéshez, s ha még magasabbra növekedhetett volna a tó, bizonyosan itt is nagy gondot okozott volna a vasúti töltés biztosítása. Enélkül pedig a hullámok megtámadták volna a Fonyódi-hegy függőleges fala alatt levő 1 LóCZY L.: A Balaton környékének geológiája és morfológiája. I. szakasz. 517. stb. oldal. — Ugyanitt szép fényképek és rajzok is láthatók s az irodalom is teljesen fel van sorolva.
