A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
A Balaton hi drogra íiája. 245 lességben Balatonfüred fürdőhely partfaláig tart. A nádas part felőli oldalán rét-zóna terül el, amely meglehetős magas és meredek, rendesen homokkőből álló, köves perem lábánál végződik. Tihany és Balatonfüred közt a part közelében ugyanis a werfeni palák kissé reá vannak tolva, összegyűrve a vörös homokkőre. Az így szerkesztett érintkezés vonalán kopár halmok sorakoznak (103. ábra). A vörös homokkő balaton parti lejtője előtt itt-ott megmaradt a pannóniai homoknak egy-egy foltja, pleisztoczén törmelékkel védelmezve. A Berekrét keleti partján, a 113 m magas pont alatt, a füredi téglagyár fölött, továbbá keletebbre, a balatonfüredi apátsági major mögött édesvízi mészkő jelentkezik, de ez a mész összeczementezte a partszéli törmeléket is sajátságos, meszes breccsává. A balatonfüredi pataknak elég nagy, kissé kúpos felszínű deltája van. Keleti szélén malom romja van, az odavalók elbeszéléséből következtetve mintegy száz esztendővel ezelőtt pusztulhatott el. Ma csak alapfalai vannak meg. Balatonfüred fürdőhely alsó sétatere a rét-zónához tartozó terület, mesterségesen feltöltve az 1879. évi árvíz színe fölé, felső sétatere pedig a pannóniai tengeri abráziós szinten van. Füred fürdőhelye (a nép nyelvén Savanyóvíz) után keletre újra kezdődik a nádas. A rét-zóna vagy balatoni abráziós-szint nagyon köves, azért sok helyen rét helyett legelő van rajta. A nádas a sok kő miatt meglehetős gyér és mivel a víz elég gyorsan mélyed, nem is széles zónájú. Az arácsi Séd völgyébe messze benyomult a tavi abrázió s azért a legmagasabb vízállások idején itt esztuárium-szerű torkolat volt. Ezt a torkolatot azonban később egy kavicsturzás meglehetősen elrekesztette a tótól s az elrekesztett esztuáriumot azután a Séd hordaléka feltöltötte. Az egész meglehetősen elmosódott, de egyszerű jelenség. A turzás egyik szárnya a keleti partról indul ki nyugat felé, a másik a nyugati partról dél felé. Mindkettő kicsiny. Ezután jő a nagy Kerekedi öböl, 1 és párja a Kövesd és Paloznak előtti öböl. A kettő tulajdonképen egy nagy öböl, kettéválasztva a Sóstódomb és Kőkoporsó nevű homokkő-rögökkel. Ez a két ^ alakú rög csak keskeny, homokkő-nyakkal függ össze a szárazfölddel, különben sziget volna. A kettős öböl mindenesetre tektonikus jelenség, még pedig NNW— SSE irányú vetődésekkel a többitől elválasztott s kissé . 1 Erről elég részletesen szól KOGU rowicz KÁROLY : A Kcrekedi-öböl partalakulásai cz, doktori értekezésében. Budapest, 1907.
