A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
A Balaton hi drogra íiája. 243 a parton álló hegyek vörös homokkőből vannak s a homokkőmagaslatok rendesen egészen a partszélig terjednek, csak itt-ott fedi őket kevés pannóniai réteg vagy lösz. A homokkőhegyekről durva, fejnagyságú görgetegekből álló törmelék jut le a tóra. A görgetegek jól meg vannak kopva, gömbölydedek s zöld, nyálkás alga-növényzet lepi el őket a víz szélén, azért síkosak és a fürdőzőknek kellemetlenek. A nagy buczkó kövek közt azonban vöröses homok a partszél anyaga, iszap csak a beugró öblökben van egy kevés. A messze előugró Pálköve-fok nyugati oldalán nincs turzás, de keleti oldalához hozzásimul egy gyengén kifejlődött, elmosódott, hosszú turzás, amely könnyed ívben hajlik át a révfülöpi fokhoz. Révfülöp felé kissé erősebb. A révfülöpi széles, nem mély öbölben szigetszerűen áll egy homokkő-szirt, de ezt a parti iszap, törmelék stb. a parthoz csatolta. Az öböl keleti fele előtt messze előre ugrik megint a Csuk nevű fok. Ennek nyugati szélén találjuk az első, szépen fejlődött turzás-rendszert a tó partján. A turzások Csukról délnyugat felé indulnak ki (101. ábra), mintegy 200 m hosszúságban párhuzamosak a parttal, azután derékszögben északnyugatnak fordulnak. Kétségtelen, hogy a hajdani tófenéki szintvonalakat követik, sokkal magasabb vízállás és jóval erősebb hullámverés idején. Ezért lehet felvetni a gondolatot, hogy tán pleisztoczén-korúak. Legdélibb nyúlványa a legfiatalabb s érdekes alaprajza van (l.a 101. ábra alsó rajzát), czélszerűbb ezt nagyobb mértékben bemutatni. A turzás-rendszert ma rét és nádas veszi körül, de a nyilt tó felé a nádas csak foltos, gyér. Öbölszerűen nyúlik be a tó a turzás és a nádas közé s az öböl végén a napok óta uralkodott keleti szél hatása alatt érdekes habittyaképződményt láttam (1904 november 3). Habittyának nevezi a nép a tóvíz felszínén összegyűlő tőzeges növényi hulladékot. Rendesen szappanszerű habbal van ez keveredve. A parton csendesen surranó áram hordja össze valami nádas sarkában, mert a nádas mintegy megszűri az áramlás vizét. Ezt a habittyát a kis, locsoló hullámok a mellékelt 102. ábrán látható formában verték össze. Kilencz ilyen karéj volt egymás mellett, mint aminőt hármat mutat az ábra. A legkülső tó felőli habittya-turzás lagunáin még némi víz csillog, a második turzás (persze habos sárból, tőzegből) már valamivel magasabb és sötétebb színű, a harmadik szintén, de legsötétebb a negyedik, a parthoz legközelebb lebegő. 1G* 101. ábra. Turzás-rendszer a révfülöpi Csuk félsziget nyugati oldalán. A felső rajz az egész turzásrendszert mutatja 1 : 5750 mértékben, az alsó ugyanannak A részletét, 1 : 370 mértékben. H helyen volt az a habittya-képződmény, amelyet a 102. ábra mutat.
