A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)

Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája

240 mert a hegység déli lejtőjén pannóniai stb. üledékek vannak s ezeknfck laza anyaga a tó partján iszap keletkezésére szolgáltatott alkalmat. Az iszapban dolomitdarabok s a plioczénkavicsból való apró kavics és nagyobb szemek szingulárisán fordulnak elő. A hegyekből lejövő vízmosások gördítik le ezt az anyagot s kicsiny delták alakjában teregetik szét a tó szélén. De mindent ellep a keskeny nádas. Ilyen helyen nagyon jellemző a szelvény. .A nyiltvizű tó felületén a hinárfélék már 2 m mély vízben is nagy bokrokkal jelentkeznek. .A gőzhajóknak és az úszóknak kellemetlen akadály ez s mindig nagy tömegben lép fel néhány évi alacsony vízállás után, míg a magas vízállás megfogyasztja. A hinárbokrok kerek foltok alakjában jelentkeznek s jól észrevehetők szennyes vöröses színük miatt csendes vízben és a locsoló hullámzás akadályozása miatt könnyebb szélben és kisebb hullámban. Nagy hullámverésben nem venni őket észre. Gyökerük az iszapban van, amelynek mélysége itt, 1—2 méteres vízben igen tekintélyes. A part felé közeledve, az 1 méteres vízben már megjelenik az állandó nádas. Találni ugyan nádast mélyebb vízben is, de ez pusztulóban van. Hosszabb alacsony vízálláskor ütötte fel ott tanyáját, de emelkedő vízzel aztán megint elpusztul. A nádas állandó és teljes pompájában díszlő telepei körülbelül 1 méter mély vízben kezdődnek. A nád gyökerei és vastag tövei az iszapban vannak, természetesen temérdek állatéletnek és algáknak adván tanyát. A nagy Uniók és Anodonták héja, Limnaeus, Planorbis stb. héjai tűnnek föl először, de a nyálkás, zöldes anyag, amely a nádtövekre rakódik s az iszapos fenéken is bőven van, temérdek élő lény jelenlétéről tanúskodik. Rendes vízállás idején a nád gyönyörűen fejlődik. Kemény, erős, éles levelekkel díszített szárai sűrű rengetegben emelkednek 2—2 5 méter magasra a vízszín fölé, úgy hogy a csónakos teljesen eltűnik benne. Az előhaladás csónakkal nehéz az erős szárak nagy sűrűsége miatt, de megérdemli a fáradságot, mert a nádas temérdek szép és érdekes biológiai látnivalóval szolgál. A nád között itt-ott rejtett, néhány m

2 területű tisztások nyílnak, de fölöttük a nádas lombja összeborul s a partról nem venni észre. Itt kiterített, úszó levelű vízi növények meg rendes mocsári flóra foglalja el a nádas helyét. Talaja éppen olyan iszapos, mint a nádasnak, jelenlétük valószínűleg az iszap alatt rejtőzködő nagy kövekből magyarázható. A part felé a víz fokozatosan sekélyedik, míg végre kezdenek más növények is megjelenni s a nádas elsilányul. Az igazi, teljesen üde nádas az alacsony partokat borító réti növényzetbe elég hirtelen, 20—30 m szélességű zónán megy át. Ez az a nyáron hozzáférhetetlen terület, amelyen sem száraz lábbal, sem csónakkal nem lehet közlekedni. A halászok, vadászok stb. nádkévékből raknak bizonytalan, tocsogós gyalogutat, de erről letérni nem lehet. Veszedelem ugyan nincs, mert a zsombékon és iszapon keresztül besűlyedt láb legföljebb 20—30 cm mélységben már köves, kavicsos, homokos, szilárdabb talajra jut. Veszedelmes ingovány t sok évi búvárkodásom, kirándulásaim, keresgéléseim közben sem láttam sohasem. A part felé elvégződő nádas helyett különösen a sás foglal el most nagy helyet, míg a káka, szittyó és gyékény aránylag kevesebb, itt-ott egy-egy sötétebb folt mutatja az iszap nagyobb mélységét, esetleg friss víz felfakadását. Ez a sötétszínű növényzet inkább a déli part ingoványos berkeiben uralkodó. A réteken az iszap már rendesen nem nagyon vastag. Kiszáradva megrepedezik. sötét palaszürke színű, kemény talaj. Korábbi magas vízállások sok kagyló-