A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)

Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája

XVI. FEJEZET. A Balaton parti képződményei. A tó partjának képződményei a part anyagától, morfológiájától és a víz mozgásától függnek. Mindenekelőtt ismerkedjünk meg a víz mozgásaival. A Balaton limnológiájáról szóló tanulmányaink már sok tekintetben felvilágosításokkal szolgáltak, itt csak néhány nevezetes dolgot kell még felemlítenünk. A) A hullámzás. A Balaton hullámai természetesen éppen olyanok, mint minden más, hasonló sekély és kiterjedt vízmedenezéjé. A tó nag}/ területe s aránylag alacsony partjai miatt a szél igen nagy erővel támadhatja meg a víz felszínét s tekintélyesre fejlődhetnek a tovagördülő hullámok. Keletkezésükről a limnológiai részben bőven volt szó. A tó sekélysége miatt azonban a hullámok igen nagyra nem fejlődhetnek. A legerősebb orkánok idején, évtizedek hosszú tapasztalatai alatt sem láttunk 7 méternél hosszabb hullámokat s 1 méternél magasabbakat. Ennél nagyobbra a hullám a tó fölött, a fenékhez való súrlódás miatt nem fejlődhetik. A legszebb, legsimább és legmagasabb hullámokat a legmélyebb hely, a tihany—szántódi szoros 11*5 m-es mélysége fölött lehet látni. Egyébként nagy hullámok idején az egész tóban, miedenfelé tarajoznak a hullámok, tehát hullámmorajlás (Brandung) van az egész tó felszínén. Ezért a nyilt csónakokkal való közlekedés a Balatonon mindig veszedelmes. Még nyílt petróleumhajónkkal is veszedelembe kerültünk a hullámok tarajzása miatt. A tarajzó, nagy hullámokról általában azt tartja a nép, hogy hármasával jönnek mindig egymás után. Annyi bizonyos, hogy a hosszú-hosszú hullámgerincznek egyes részei tarajoznak, más darabjaik még simák. Az összeomlott hullámok aztán rövid időre simán gördülnek tova, a hab elmarad róluk s nemsokára ugyanannak a hullám-gerincznek más részét látjuk felmagasodni és tarajzani. Könnyű azonban kimutatni, hogy ez a szél egyenetlen sebességének következménye. Minden szél lökésekben érkezik, majd megerősödik, majd elgyengül. Egyes helyeken nagy sebességű részek rohannak tova. Ezt az országút porán is mindenki láthatja. Az ilyen nagyobb sebességű helyeken tarajzanak a hullámok. A rohanó sebességű helyek hossza (a szél irányában mérve) körülbelül 3—-4 hullámhosszat tesz ki, ezért látunk igen gyakran (de éppen nem mindig) három-négy tarajzó hullámot egymás után elhaladni. A szélnek ilyennemű járására még nincs kellő magyarázatunk, de kétségtelen, hogy ilyen a mozgása.