A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
206 Mindezek alapján, ha sikerül a tó lefolyását csakugyan 50 m 3/sec vízemésztésre berendezni, akkor, tekintettel az előjelzés lehetőségére is, a legszebb reményekkel nézhetünk a Balaton szabályozása elé, de azt sohasem fogjuk megakadályozhatni, hogy a 60-as évek rendkívül alacsony vízállásai meg ne ismétlődjenek. De annak nem a mérnökök, hanem a kérlelhetetlen klíma-tényezők lesznek az okai. * * * A Balaton korábbi magas vízállásairól nincsenek olyan leírásaink, amelyek a víz elterjedését, kiöntéseit hűen ecsetelték volna. Tudjuk, hogy nagy vízálláskor a déli vasút töltéseit meg szokta támadni a hullámverés, különösen pedig a tavaszi jégindulás. Ilyenkor gyakran megtörtént, hogy a jégtáblák feltorlódtak a vasúti sínekre is. A hullámverés különösen a fonyódi hegy nyugati lábánál szokta erősen megtámadni a vasúti síneket, ott, ahol ma az állomás van. Ma ezt el sem tudjuk képzelni, de hajdan, a 90-es évek előtt bizony olyan elhagyatott vadon volt az egész déli part véges-végig, hogy nem csoda, ha helyenkint szabadon dúltak a tó hullámai, a homokfúvások és a jégtorlódások. Éppen a partok elhagyatottsága miatt nem kaptunk jó leírásokat az árvizek kiöntéseiről. Az 1879. évi árvíz, tudjuk, kiöntött Balatonfüreden a parti sétányra s ott nagy kárt csinált. Azóta a partot fölemelték s ugyanilyen magas víz nem lenne képes többé a füredi sétateret elönteni. Sajnos, a 90-es években megkezdett villaépítések nem vették figyelembe ezt az intő példát. Különösen az volt ennek az oka, hogy a siófoki zsilipet olyannak hirdették, amely minden további nagy árvíznek elejét tudja venni. Persze, hogy ez nagy csalódásra vezetett! A zsilippel és a csatornával mindmáig nem lehetett a tó áradásait megakadályozni. A legutóbbi árvíz alkalmával körüljártam a tavat (1915 deczember havában), hogy megnézzem, miféle kiöntései vannak s milyen veszedelmet zúdított ez az árvíz a tóparti villákra és kertekre. Természetesen a déli parton sokkal nagyobb volt a baj, mint az északin. Az északi part laposabb részeit sűrű nádasok szegélyzik. Ide nem építettek villákat. A füredi sétatér már tanult a multakon s most nem öntött ki reá a tó. Annál nagyobb volt a baj a déli parton ! Siófok elég magasan építkezett, mert ott kezdték legkorábban s még élénk emlékezetében volt az embereknek a legutóbbi nagy árvíz. De már a többi nyaraló-telepen a villák és kertek nagyon alacsonyan vannak. 1915 őszén a víz behatolt a parti villák kertjeibe, a hullámverés ledöntötte a parti kerítéseket, elhordta a kerteket, azok lassankint beleszakadoztak a megáradt tóba s némely villának a szobáiba is behatolt a víz, másiknak a lépcsőjénél törött meg a haragos hullámverés. A vízzel körülvett villák pl. Bogláron, Berényben, különösen Világoson szigetszerűen álltak, fákkal körülvéve. Csendes vízben nagyon szép, festőies látvány volt, de a tulajdonosoknak elég szomorú. A keszthelyi alsó-sétateret egészen elöntötte a víz, a parti két nagy épület megközelíthetetlenné vált száraz lábbal. A sétatér padjaiból rögtönöztek hidat. Mindezekről a jelenségekről mellékelt néhány képünk nyújt kellő felvilágosítást. (88., 89., 90. ábra.)
