A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
203 mindent elárasztva. Ez az oka, hogy a valódi vízállás alacsonyabb maradt, mint az elméleti. S ezzel be van bizonyítva, hogy igenis, ha a Sió-zsilipen kellő nyílással, szabadon hagyjuk ömleni a vizet, akkor a Balaton vízállását tényleg lényegesen alábbszállíthatjuk! A hat éven át tartó, teljes erejű kifolyás következtében, grafikonjaink tanúsága szerint, mintegy 180 cm-rel lett alacsonyabb a tó vízállása 1884 végére, mint lett volna a Sión való eresztés nélkül! 1885 elején lecsukták a zsilipet s az elméleti vízállások görbéje ismét szépen együtt jár a valódi vízállások görbéjével, egész 1895-ig. Akkor megint kinyitották a zsilipet s elméleti vízállásunk görbéje megint magasabbra kerül a valódinál. Ugyanez történik 1904-ben és 1907-ben is, de ezután különös, eddig elő nem fordult jelenséggel találkozunk. 1908-tól az elméleti vízállás mindinkább a valódi vízállás alá sülyed 1910 ig. Ennek az oka nem lehet más, minthogy a Zala vize, meg a somogyi nagyobb árkok az ott végrehajtott szabályozások következtében most sokkal kevesebb veszteséggel adják le vizüket a tóba, mint azelőtt. A zsilip újra való megnyitásával a különbség már nem nő többé oly jelentékenyen. Egyébként kisebb-nagyobb, de egészen jelentéktelen eltérések a két görbe közt mutatkoznak, de ezt főképen az okozza, hogy a valódi vízállások görbéje ötnapos közepekkel, az elméleti pedig havi közepekkel rajzoltatott, egyszerűség és áttekinthetőség okából. Ezenkívül van még egy rajztechnikai okból származó különbség. A csapadékot nem a -f- 1 '21 a arányban rajzoltuk fel, hanem csak egyszerűen, ezért az elméleti grafikon mértéke kisebb, mint kellene, tehát az elméleti vízállások grafikonjában a maximumok és minimumok közt mutatkozó különbség nem olyan nagy, mint a valódi vízállások grafikonjában. Az eltérés azonban csekély, sokszor semmi, mutatva azt. hogy az 1 "27 tényező alighanem egy kicsit nagy s a vízgyűjtő területről a tóba jutó vízmennyiség még kevesebb, alig több, mint amennyi éppen belehull a Balatonba. Nevezetes tüneményt sikerült ezzel megvilágítani s mondhatnók, új természettörvényt megállapítanunk. A két görbe váratlanul tökéletes hasonlóságából már most ugyanis a következő, általanos érvényű törvényeket vonhatjuk le, mint Balatontanulmányaink egyik legfontosabb, általános értékű eredményeit. 1. A tó vízállása a csapadékkal arányosan növekednék, ha nem volna párolgás. Az arányosságot az a-\-f.a tényező fejezi ki, ahol a a csapadék, / pedig az a tényező, amely a vízgyűjtő területről a tóba jutó vízmennyiséget fejezi ki, a tó területére vonatkoztatott magassági mértékben. Ha ugyanis T a tó területe, A a tavon kívüli vízgyűjtő terület, d a vízgyűjtő területről lefolyásra jutó csapadék magassága, akkor A d tényező pedig pontos észlelésekkel meghatározható. 2. A tó vízállása arányosan csökken az elpárolgással. Az elpárolgás pedig majdnem pontosan arányos a hőmérséklettel! Erről kétségtelenül tanúskodik elméleti ábránk hasonlósága a valódi vízállások ábrájához. Ez az arányosság csak havi közepekre van bebizonyítva, de nem is várható, hogy napi közepekre is igaz legyen, mert az egyes napok időjárása lényegesen különbözhetik egymástól, ugyanazon hőmérséklet mellett. Egy hónap alatt azonban ezek a különbségek, a tények tanuságai szerint, meglehetősen kiegyenlítik egymást.
