A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
183 Az arányosság tényezője tehát - ——. Világos, hogy ez a tényező növekedik, ha t fogy s csökkenik, ha t női. Ha t = 24°. akkor zérussá válik, ha pedig t = 4°, akkor a tényező = 1. Mindenképen megfelel tehát a legegyszerűbb feltételeknek. Ha azonban azt akarnók, hogy nagy t esetén erős legyen a redukczió, de kicsiny, különösen negativus / esetén ne torzítson olyan erősen, akkor azt is feltehetnők, hogy 4°-on alul minden csapadék egyforma mértékben szerepel. Ebben is van valószínűség. De mindezt csakis empirikus úton, hosszú évtizedek adatai alapján lehetne még jobban kinyomozni. A Balaton-tanulmányozások kerete nem engedi meg, hogy más folyóra nézve hajtsuk végre ezt a tanulmányt, meg kell egyelőre ennyivel elégednünk s reá kell mutatnunk arra, hogy ezzel az eljárással oly módszer jutott a kezünkbe, amivel a folyók vízjárása és a csapadék között levő összefüggés sokkal biztosabb úton kereshető, mint eddig s bebizonyosodott, hogy a folyók vízjárására a csapadék a hőmérséklettel fordított arányban van hatással. Az arányosság ugyan nem egyszerű, de nem is nagyon bonyolult s empirikus úton a legérdekesebb, általános érvényű törvényekre bukkanhatunk, amelyek a folyó hidrografiájára nézve a legjellemzőbb tényezők gyanánt fognak szerepelni. Sőt az egyes folyókra helyesen kidolgozott módszer, az empirikus úton talált redukcziós tényező a vízállások előrejelzésében is lényeges haladást fog jelenteni. A tapogatózó számítások mindenesetre olyan nagy apparátust igényelnek, hogy azt csak jól organizált hivatal végezheti el. * * * Kétségtelen, hogy teljes pontosságot semmi körülmények közt sem érünk el, mert ceteris paribus pl. a szélnek igen nagy hatása lehet az elpárolgásra. Azután nagy különbséget okozhat az is, hogy lábán áll-e még a gabona, vagy tarlók sivatagja lepi el a vízgyűjtőterületet? Az eső lassan hullott-e alá, több napon át, vagy gyorsan, néhány óra alatt? Ezek csak kikapott tények, de még számtalan ok van, ami a lehullott csapadék és az ennek következtében beálló vízállás közt összegabalyítják az összefüggést. Gondos analízissel azonban ebből is sokat figyelembe vehetünk. A Zala vízjárására nézve már most jellemző, hogy nyáron igen tekintélyes 1 záporok is csak nagyon kevéssé duzzasztják meg a folyót, míg az őszi esőzések és a téli csapadék általában igen magas vízállásokat okozhat. A. hóolvadás, úgy látszik, nem játszik túlságosan nagy szerepet, bár kétségtelen, hogy 1913 kivételével, minden kora tavaszszal magas volt a Zala vize. Mivel a vízmennyiségek mérésekor kitűnt, hogy a Balatonba folyó többi pataknak és ároknak is akkor van nagy vize, amikor a Zalának, tehát általában kimondhatjuk, hogy télen a Balatonba mindig sokkal több víz folyik bele, mint nyáron. Nem volna csoda tehát, ha a Balaton télen mindig áradna és nyáron apadna. Ennek nemcsak a nyári vízveszteség az oka, hanem a patakok téli nagyobb vízmennyisége is. Mindezeket a tapasztalatokat a tó vízállásainak analizálásakor figyelembe fogjuk venni. 1 Jól mondja a balatonmenti nép. hogy: ..Őszszel egy mércze esőből lesz egy kila sár, nyáron egy kila esőből egy mércze sár". (Kila = 4 mércze, vagyis véka.) (LÓCZY.)
