A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
XIII. FEJEZET A Balatonba folyó vízmennyiségek. A Balatonba folyó vízmennyiségek tanulmányozása, sajnos, a feladat nagysága miatt nem történhetett olyan részletességgel, mint ahogy talán a legszigorúbb tudományos igények megkövetelték volna, mert ehhez feltétlenül kellett volna, legalább a nagyobb patakokon mérczéket állítani fel és állandó leolvasásokat teljesíteni. Ehhez mindmegannyi állandó alkalmazott is kellett volna, azonkívül még gyakran kellett volna különbűző mérczeállások alkalmával a vízmennyiségeket meghatározni. Oly nagy feladat ez, amelynek vesződsége és költsége egyáltalában nem áll arányban azzal a tudományos nyereséggel, ami belőle levonható lett volna. Sajnos, még a Zalán sem volt mérczénk és így a folyó vízmennyiségeiről, vízjárásairól csak a legelemibb fogalmakat alkothatjuk. Szerencsére 1902-ben felállított a Földművelésügyi Minisztérium Vízrajzi Osztálya egy mérczét Zalaapátiban s így immár több, mint tíz esztendőről vannak vízállás-görbéink. Azóta meg vízmennyiségmeghatározások nem történtek és így nem tudjuk a folyóhordta vízmennyiség teljes mértékét, csak megközelítőleg megállapítani. 1894-től kezdve többször körülutaztam a tavat, megméregetve a patakok vízmennyiségeit. Természetesen itt sem használtam valami nagypontosságú módszert, mert hisz erre nem volt szükség s a túlságos pontosságnak ilyen általánosan tájékoztató tanulmányok esetén egyáltalán nincs értelme. Kisebb patakokon a következő módszert használtam : Kiválasztottam a pataknak meglehetősen szabályos, egyenes darabját, 20—30 méter hosszúságban. A lemért darabnak kezdő- és végpontját megjelöltem egy keresztbe tett léczczel. A felső lécz fölött a vízbe dobtam egy vízzel elég jól megtöltött, de még mindig úszó palaczkocskát, hogy lehetőleg mélyen merüljön a vízbe, de sehol feneket ne érjen. Állítható másodpercz órával (Stopper-óra) megmértem a palaczk úszásának sebességét, legalább háromszor ismételve a mérést, de ha az adatok eltértek, akkor többször is. Azután, rendesen decziméterenkint, megmértem a patakmeder egyik, közepesnek látszó keresztszelvényében a mélységeket, a kiválasztott darab közepe táján. Mivel minden pataknak vannak egészen-szabályos, csendesen folyó darabjai, ebben nagy hiba — aránylag — nem volt elkövethető. A palaczkkal, mint úszóval mért sebességek számtani közepe is elég jól kifejezte a vízmozgás közepes sebességét. Erről finomabb mérésekkel való összehasonlítás útján meggyőződtem. A somogyi árkok szabályos medrében a rendszeres szárnymérések az ilyen úszókkal való méréseknek igen jó eredményét igazolták.
