A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
128 Egyszerű vetődést azért nem tehetünk fel, mert akkor az árok egyik oldalán jóval magasabbnak kellene lennie a gerineznek, mint a másik oldalon. Erről szó sincs. A latitudinális vetődéseket éppen ezek a kibillenések jellemzik s ez a tünemény a felszíni formákban igen jelentékeny mértékben feltűnik. De a meridionális völgyek két oldalán ilyen magasságkülönbségeket nem lehet észrevenni. Gondolhatunk arra, hogy valami repedés mentén erózióval keletkeztek a völgyek. Erről megint szó sem lehet, mert a völgyek nem eróziósak. Igazi terraszokat csak az Alsó-Zalavölgyben lehet kimutatni De azonkívül a völgyeknek, azt mondhatnám, nincs esése. A Princzipális-völgy a legjellemzőbb ebben a tekintetben. Nagyon gyönge esése van mindkét irányban, de ez oly kicsiny, hogy a völgy szűk voltának egyáltalában nem felel meg s ilyen kisesésű völgyekben okvetetlenül pihenőre jutott volna a völgyvájó folyó vize s így okvetlenül folyami lerakódásokat kellene találnunk a völgyek fenekén. Ennek pedig nyoma sincs egyik völgyben sem. Különösen a Szóládi völgy közepe táján, Karád alatt a vízválasztón iszapos mocsár terül el. Amikor ezt lecsapolták mély árkokkal, akkor csupa iszapban, völgyi löszben és némi mállott, homokos agyagban ástak, amelynek gazdag csillám-tartalma elárulja a pannóniai rétegek közelségét. Az eróziós eredet tehát teljesen ki van zárva, a völgyeken semmiféle fluviális hatás nyoma nem látszik. Rendesen rongyos kis patakok, alig mozgó, lomha csatornavizek folydogálnak bennük, ami szinte meglepő a völgyek hatalmas méreteivel szemben. Valóban rejtélyes tehát a völgyek eredete s csak annyit lehetett eddig megállapítanunk', hogy tektonikus vonalak mentén keletkeztek. A földrengések ujabb tanulmányozása, különösen a sanfranciscoi földrengés (1906 április 18) megismertetett bennünket egy oly jelenséggel, amelyet eddig nem ismertünk. Az említett sanfranciscoi földrengés hatásainak tanulmányozása arra az eredményre vezetett, hogy a földkéregben lényeges horizontális elmozdulások is keletkeznek. És pedig ezek a horizontális elmozdulások egy fő törésvonal két oldalain ellentétes irányúak és nem egyetlen elmozdulásban fejeződnek ki, hanem szitaszerű ide-oda mozgásban. Azt mondhatnám, hogy a repedés jobb és bal oldalán a két földkéreg-darab összeriszálódik, nagy gyorsasággal és rettenetes erővel. Emiatt az anyag a repedés mentén porrá zúzódik. San-Franciscotól délre az Unió részletes topográfiái térképein éles vonal látszik NW—SE irányban áthúzódni a San Francisco-öblöt a Csendes-oczcántól elválasztó félszigetszerű nyúlványon. Ez éles vonal mentén mélyedés, hosszú völgy van, de milyen különös ennek a hidrografíája! A folyók legnagyobbrészt keresztülfolynak rajta, de újabban mesterségesen tavakat duzzasztottak fel a különös „tektonikus" völgyben. A földrengés alkalmával ezen a völgyön ismét végigszaladt egy hatalmas repedés és a repedés mentén megtörtént a riszálódás és a végleges elmozdulás. 1 A vízvezetéki műveket tanulmányozó mérnökök 13 lábnak találták a legnagyobb elmozdulást, még pedig úgy, hog}^ a nyugati darab mozdult észak felé. De nem ebből a véglegesnek fixálódott elmozdulásból állott az egész rengés, hanem többszörös ide-oda mozgásból s csak a végén maradt aztán a kéreg két darabja ebben a helyzetben. Vízvezetéki csövek, tó-duzzasztógátak, vízlevezető istolyok stb. mutatják a horizontálisan futó rázkódást és a végleges elmozdulás méreteit. 1 Lásd H. S CHUSSLF.R : The water supply of San-Francisco, Cal., before, during and after the earthquake, april 18 t h, 1906, and the subsequent Conflagration.
