A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Kormos Tivadar: Új adatok a balatonmelléki alsó-pleisztoczén rétegek geologiájához

1 8 Uj a.da tok a balatonmelléki alsó pleisztoczén l étegek geologiájához és faunájához. vétlenül a pontusi rétegek felett, Elephas primigenius- maradványok kerültek elő, úgy nyilvánvaló, hogy e rétegeknek plioczénkort tulajdonítan u n k ne m lehet. Viszont kétségtelen az is, hogy olyan rétegek közt, ahol fácziesváltozás nem észlelhető, éles határt vonni sohasem lehet és erős meggyőződésem, hogy egyes meleget kedvelő plioczén eredetű gerinczesállatok a pleisztoczén kezdetén még éltek Magyarország területén. Éppen olyan reliktumok lehettek ezek abban az időben, mint a minő a bölény volt még a XVII. században Magyarországon. Ilyen reliktumok ma is vannak Középeurópában. Csak egyet említek, a hódot, a mely ma ugyan már csak Németországban, az Elbe mellett él, de a mult században még Magyarországon is honos volt. Éppen úgy, a mint a pleisztoczén fajok egész tömege folytonos alkalmazkodás árán a holoczénben és a történelmi időkben további fennmaradását biztosította, a plioczénből is maradtak fenn a pleisztoczén idejében reliktumok. E mellett tanúskodik HALAVÁTS is,

1 a fejérmegyei Ercsi község határában talált állítólagos Elephas meridionalis NESTI maradványok méltatása során. Szerinte az a pontusi agyag és lösz közé települt kavics, a melyből ezek a fontos kövületek kikerültek, határozottan pleisztoczénkorú, mert benne Planorbis corneus, Vivipara hungarica és V. vera (= contecta), Lithoglyphus naticoides, Sphaerium rivicolum és Pisidium amnicum fordulnak elő.

2 Az ercsii rétegekről WEISS is megemlékezik,

3 csakhogy nála kavics helyett homokréteg szerepel az állítólagos Elephas meridionalis lelőhelyéül, a melyből ő a következő puhatestűeket említi: Gyrorbis eristata, Tropidiscus umbilicatus, Limnophysa palustris, Lithoglyphus naticoides, Hemisinus acicularis, Sphaerium rivicolum, Fiuminina amnica, Fossarina fossarina. Folyóvízi üledékről lévén szó, az a körülmény, hogy WEISS homokból, HALAVÁTS pedig kavicsból valóknak mondja az az ercsii állítólagos Elephas meridionalis maradványokat, végeredményben nem nagy ellentmondás, mert a kavicsos folyóüledékek felső finom része rendszerint homok vagy agyagos, homokos iszap s mint HALAVÁTS főbányatanácsos úr szíves közléséből tudom, az ercsii kavicsban homoklencsék is vannak. Akármelyik rétegben találták is azonban a szóban levő csontmaradványokat, kétségtelen, hogy a kíséretében lévő puhatestű fauna nem lehet fiatal plioczén (levantei) korú s így, ha az állítólagos Elephas meridionalis maradványok tényleg egy helyről származnak a közölt puhatestűekkel, úgy HALAVÁTS felfogását, a mely szerint «e kavics levantei korúsága teljesen ki van zárva, hanem e folyólerakodás korát alsó d i 1 uviálisnak kell eismerni», annál is inkább oszthatom, mert LÓCZY úr szíves szóbeli közlése szerint az ercsii Elephas is antiquus-nak bizonyult.

1 Annál kevésbbé osztom azonban HALAvÁTS-nak már előbb

5 hangsúlyozott s az ercsii tapasztalatokból ismételten leszűrt azt a nézetét, hogy «azt, hogy valamely képződmény diluviális vagy alluviális korú-e, a benne előforduló molluszkák 1 A budapestvidéki kavicsok kora. Földt. Közi. XXVIII. köt. 294—295. és 298—99. 1. 2 I. h. 295. 1. 3 I. h. 13. 1. 4 I. h. 299. 1. 5 Az Alföld Duna—Tisza közötti részének földtani viszonyai. M. kir. földt. int. évkönyve, XI. köt. 122. 1.