A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Kadić Ottokár: A Balaton vidékének fosszilis emlősmaradványai
21 A Balaton vidékének fosszilis em l os maradványai. Jobboldali felső M. Az alacsony, erősen lekopott korona helyenként czementtel van bevonva, a gyökerek letörtek. A fog színe fekete. Baloldali felső M. Meglehetősen jól megtartott és kívülről helyenként czementtel bevont fog, melynek a koronája kevésbbé kopott. A fog színe fehér. 3. Lelőhely: Kéthely (Somogy vármegye). A Sári-pusztai új csatornaágból holoczén • tőzegből.Jobboldali humerus disztális vége. Kisebb példánytól származik. CSALÁD: CERVIDAE. NEM: Cervus. Cervus (Axis) Lóczyi POHLIG II. sp. - i A Balaton vidékéről LÓCZY LAJOS több szarvasagancstöredéket kapott, melyek a Baltavárról ismert Cervus Matheronis GERV. fajjal a legnagyobb hasonlatosságot mutatták. Minthogy az utóbbi faj baltavári példányainak a meghatározása kétes volt a szóban forgó szarvasagancsokat POHLIG JÁNOS úrnak küldtük Bonnba feldolgozás végett. POHLIG kiderítette, hogy a beküldött balatonvidéki és baltavári aganesdarabok egy sajátságos, mostanáig másutt még nem talált és különösen értékes átmeneti alaktól származnak, a melyet Cervus (Axis) Lóczyi név alatt írt le. A tőle származó leírásokat a lelőhelyek sorrendjében szószerinti fordításban közlöm. 1. Lelőhely: Polgárdi (Fejér vármegye). A falu alatti pannóniai homokkőbányából. Jobboldali agancstöredék. «Elvetett jobboldali, jól megtartású, erősen gyöngyözött rózsával és három véggel ellátott töredék (V. tábla, 1. és 2. ábra). A három vég közül az első majdnem teljes, a második és harmadik végből csupán a bázis maradt meg. A szár hajlása egészen olyan mint a Cervus axis fajé, tehát nem olyan mint a GERVAis-től felállított, a Mont Léberon rétegeiből kikerült Cervus Matheronisnál észleljük, mely kétségtelenül a Mont Périer rétegeiből ismeretes Cervus Périeri alakkal együtt egy csoportba tartozik. Ellenben a magyarországi példánynak az első hajtása olyan magasan áll, mint a Cervus Matheronis fajnál, a mit a mostanáig ismert kövesült vagy élő axis-szarvasok közül egyiknél sem találjuk. Az utóbbinak és a Cervus Matheronis fajnál a második hajtásnak az iránya is, úgy látszik, eltér a rendes alaktól, a mi azonban ezen a darabon a rossz megtartás miatt csak jelezve van, de mégis felismerhető: az elágazás itt egy erősebb, fölfelé és egy gyengébb, hátrafelé igazodó, hajtást tüntet fel, tehát olyan viszonyok kezdődő kifejlődésével találkozunk, mint a milyeneket a Cervus caprcolus-x\á\ ismerünk; hasonlóképpen a Cervus axis első hajtására a magas, a Cervus capreolus-éxa pedig a vázolt alacsony állás jellemző. Az első hajtás felső eredete a rózsa fölött 9 cm., a második hajtásé 18 cm.; a szár maximális átmérője 2'3 cm. Leszármazástanilag e szerint igen tanulságos esettel állunk szemben, egy Axisszarvas ez, mely átmenetben van a Cervus aapreolus-hoz. Az őz gidainak feltűnően élénk axisszerű színezetével különben is közvetlen rokonságot árul el a Cervus axis- szal».
