A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Kormos Tivadar: A mencshelyi édesvízi mészkő faunájáról
4 A mencshelyi édesvízi mészkő faunájáról. STÄCHE , a ki idézett munkájában 1 a bakonyvidéki fiatal édesvízi képződésekkel is részletesen foglalkozik, ezekről következőképpen nyilatkozik: «Wir finden Süsswasserkalke in grosser Ausdehnung und Mächtigkeit im Bereich des Bakonyer Waldes entwickelt, welche durch die massenhafte Entwicklung einer einst an Ort und Stelle lebenden Fauna von Land- und Süsswasserschnecken das Interesse des Geologen besonders in Anspruch nehmen müssen.» Tovább felemlíti, hogy ezek a mészkövek két fővonulatban lépnek fel, a melyek közül az egyik a nagyvázsony—öcs — pulai, a másik pedig a kúti —palota — inotai vonulat. Utóbbival — noha az elsővel nyilván szoros genetikai kapcsolatban van — ezúttal nem foglalkozunk. Lejebb így folytatja: «Die Kalke sind in den unteren und hart am älteren Gebirge liegenden Schichten stark kieselig, von dunkleren roten oder grauen Farben ; die Schnecken stecken als gleichfalls sehr spröde harte Steinkerne fest darin. Mit diesen Eigenschaften machen die Kalke oft den Eindruck eines älteren Gesteins, so besonders von Palota nördlich und von Kuti südlich. In den oberen Partien und an manchen Orten aber erinnern sie durchaus nach Konsistenz, heller Färbung und Erhaltungsweise der Schnecken mit den Schalen und selbst mit Spuren der Färbung nur an jüngere Süsswasserbildungen anderer Orte und besonders z. B. an Gesteine des Eichkogels bei Mödling. An einer Stelle bei Öcs sind es völlige Tegel, welche durch dieselben Süsswasser- und Landschnecken charakterisiert sind, welche in den Kalken von ihren tiefsten Schichten an mit nur geringer Abwechslung in den selteneren Formen herrschen. Massenhaft treten in allen diesen Bildungen, besonders aber in den Kalken von Kuti Helices von der Form der H. nemoralis und der H. vermiculata und Planorben auf, von denen der verbreitetste von PI. corneus L. kaum zu unterscheiden ist und zwei kleinere, ebenfalls stark verbreitete Arten dem Planorbis (Segmentina ) nitidus MÜLL, und P. marginatns sehr nahe stehen. Nicht minder häufig sind kleine Pupa von der Form der P. muscorum und Succinea, welche sich nicht leicht von Succinea oblonga unterscheiden lassen.» Tovább megemlíti, hogy ezeket az édesvízi rétegeket kongériás rétegek fedik, a melyeknek a zárványai szerinte kétségtelenné teszik, hogy a kúti és nagyvázsonyi édesvízi üledékek főtömege (Hauptmasse) a Congeria triangularis-X tartalmazó rétegeknél idősebb. STÄCHE felfogását BÖCKH is magáévá teszi, a midőn így nyilatkozik : 2 «Hogy a kapolcsi édesvízi mészkő csakugyan harmadkori rétegek által fedetik, azt a következőkben látni fogjuk s e tekintetben BEUDANT észlelését részemről is igazolhatom». Lejebb: «Vigant közelében, a nagyvázsonyi út mellett fekvő szőlőkertek szélén, akadtam heverő, szürke, bitumenes mészkődarabokra, melyek telve Helices-ekkel, succinea-kkal stb., csakhogy ezek mind kőmagvak által képviselvék. Az egyes fajok meghatározása ez által igen nehezítve van s részben lehetetlen, de bizonyos fajok jelenléte mégis tisztán kivehető, mint: Planorbis cf. spirorbis MÜLL . (Öcsön a congeriaagyagban is fellép) » nitidiformis GOB. » cfr. applanatus THOM. » cornu BRONG. Succinea cfr. Pfeifferi ROSSM. Helix cfr. austriaca MÜHL. » » nemoralis L. » sp. E mészkőben tehát szintén édesvízi és szárazföldi faunát látunk összekeverve.» 1 STÄCHE: Jüngere Tertiärschichten, 125 — 126. 1 3 I. h. 81. 1.
