A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája

50 4. balatoni fosszilis fák monográfiája. 50 kivehetőleg, 5 — 54 sejt foglal egymás felett helyet. A sugárirányú csiszolaton, a bélsugarak felső és alsó sejtsora a többinél, sok helyen magasabb, és e szegélysejtek, sajátságos alakjuk folytán az illető bélsugáron csipkés szegélyt alkotnak (33. kép). A kövület rossz megtartása részben annak a következménye, hogy megkövesedése előtt elkorhadt. Ennek bizonyítékát szolgáltatják a kövület sejtjeiben, s különösen az edényekben és a parenchymsejtekben levő, jól megtartott gombafonalak (a 31. képen a felső, jobboldali edényben, s a 32., 33. és 37. képen) és gemmák (35. kép), valamint a hasonlóan jól megtartott baktériumok (34. kép), a mely utóbbiak talán csakis a fának víz alá jutása után kerültek annak szövetébe. A kövület egy idősebb törzs, vagy ág külsőbb részeiből származik. Míg az Ullmannites fák meghatározásához a pécsvidéki permi rétegekben előforduló levél- és termésmaradványok értékes támpontokat nyújtottak, addig a kétszikű fák előfordulási helyeiről ilyenekkel nem rendelkezünk; s hacsak a STAUB által leírt baranyamegyei mediterrán korú levéllenyomatokat nem vesszük tekintetbe (41), úgy a fák hovatartozásának további kutatására nézve minden támpontot nélkülöznünk kell. A baranyamegyei fosszilis levelek közül, meghatározásuk szerint, a Magnolites silvatica fával, — akár mint Magnoliacea-1, akár pedig mint Ternstroemiacea-X veszszük azt tekintetbe, — egyik fajt sem hozhatjuk vonatkozásba. A Celtites Kleinii fát leginkább lehetne e levéllenyomatok meghatározása szerint, a Planera Ungeri ETTGSH. fajjal vonatkozásba hozni. Ha azonban az utóbbival kapcsolatos levéltöredék igen csekély rendszertani értékét mérlegeljük, úgy ebben is egyik igen eklatáns példáját látjuk annak, a mit a bevezetésben a paleofitologiai meghatározások nagy részének értéktelen voltáról kifejtettünk, és belátjuk, hogy az összefüggés lehetőségének keresésére irányuló minden lépésünk czéltalan, illetőleg alaptalan volna. Magnolites silvatica nov. typus. Lignum e vasibus, tracheidibus atque cellulis parenchymatosis. Strata concentrica conspicua, cum vasibus aequaliter sparsis et ad limitem exteriorem strati angustioribus. Vasa singulatim vei etiam 2—3 apud se ipsa iacentes, thyllibus impleta, parietibus spiraliter crassescentibus, in parietibus inter se et ad tracheides iacentibus poris areolatis, in parietibus ad cellulas parenchymatosas iacentibus poris simplicibus, ovalibus. Parietes vasa superposita secernentes obliqui, scalariforme perforati, cum scalis numerosis. Tracheidum parietes crassi, cum poris longiusculis, areolatis. Radii medulläres 1 — 17 seriales, 6—15 mm (350 - 400 cellulis) alti, e cellulis inaequalibus: cum parietibus longioribus partim in directione radiale, partim in axile dispositis. 38. kép. A péti kövület egyik edényének oldalfala, udvaros gödörkékkel. 280/1.