A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Kormos Tivadar: A fejérmegyei Sárrét geologiai múltja és jelene
4 fejéi-megyei Sáriét geologiai múltja és jelene. 5 A mai Balaton körül felismerhető depresszió, nemkülönben a Sárrét és a Velenczei-tó mélyedései tehát a fentiek szerint a neogénkorszak dereka táján már kész öblök lehettek, amelyekbe azután a szarmata, illetőleg a pontusi tenger hullámai benyomultak. Nevezetes tény, hogy a siófoki fürdőtelepen 1892-ben artézi vizre történt próbafúrás alkalmával, mint azt LÓCZY 1 említi, 80 m. mélységben a tó víztükre alatt ugyanolyan kvarczos fillitre bukkantak, mint a minőt a szemközt fekvő alsóőrsi balatonparton a jelenlegi vasúti munkálatok a vízszinével egy síkban tártak fel. Ebből az egy adatból a fentebb említett horpadás vagy törés méretei ugyan meg nem állapíthatók, de miután lehetséges, hogy alkalomadtán a Balaton déli partjának más pontjain megejtendő fúrások a lesülyedt alapkőzetet ehhez hasonló mélységben fogják elérni, érdemesnek tartottam ennek az adatnak a megemlítését. Egy, a balatonvilágosi fürdőtelep felső részéről, tehát a siófokinál mintegy 50 m.-rel magasabb pontról az utóbbi években lemélyesztett próbafúrás 100 m. mélységben, vagyis kb. 50 m.-re a vízszin alatt még folyton pontusi rétegekben haladt. Sajnos, ez a fúrás abban maradt. A Sárrét és a Velenczei-tó déli partján, éppen úgy mint a Balatonnál, mindenütt löszszel borított pontusi rétegeket találunk. A Balatonbizottság megejtett próbafúrásai teljes mértékben igazolták LócZY-nak azt a feltevését, mely szerint «a Balaton feneke alatt nem nagy mélységben valószínűleg mindenütt a pontusi rétegeket fogja feltalálni a fúró.» 2 A Velenczei-tó északi és déli partjain magam voltam szerencsés a pontusi rétegek jelenlétét fúrásokkal megállapítani és kétségtelennek tartom azt, hogy ezek a rétegek a tófenék alatt összefüggnek. A Sárréten szintén több helyütt sikerült a pontusi rétegeket kimutatnom. így főként Nádasdladánytól NE-re a Csillér-lVlajor _ közelében (1. a mellékelt térképet), ahol néhány rossz eltartású kövületet (Congeria sp. Vivipara sp.) is találtam. Bizonyos, hogy a pontusi tenger hullámai itt is az északi dolomithegység lábáig nyomultak s a Balatonhoz és a Velenczei-tóhoz hasonlóképpen a sárréti medencze közvetlen altalaját szolgáltatják. A mai Balatont, a Sárrétet és a velenczei tavat magába foglaló egységes pontusi medencze széttagozódása későbbi keletű s részben a pontusi tenger felszikkadása után történt S—N irányú vetődéseknek, részben pedig hosszantartó denudáczió munkájának tulajdonítható. A Sárrét mai medenczéjébe ömlő, csatornákba szorított vizek már csak epigonjai azoknak a patakoknak, amelyek valamikor észak és nyugat felől 1 LÓCZY LAJOS: A Balaton geologiai történetéről; Földr. Közi. XXII. köt. 131. old. 1894. ! I. h. 131. 1.
