A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Kormos Tivadar: Adatok a somogymegyei Nagyberek geologiai és faunisztikai viszonyainak ismeretéhez
Adatok a somogymegyei Nagyberek ismeretéhez. 9 nél nagyobb homokszemek javarésze kvarcz; konkrécziók pedig nincsenek benne. Annál több benne a csiga s ezek épek és éppen olyan kevéssé kopottak, mint a tőzegben és lápföldben levő csigahéjak. Minthogy faunájában a Balatonra rendkívül jellemző endémikus faj, az Anodonta balatonica SERV. előfordul, nyilvánvaló, hogy ez a homok közvetlenül a Balatonból származott mai helyére. Hogy pedig víz hordta oda, — nyilván a Balaton magas vízállásai alkalmával — azt a homokszemek fizikai tulajdonságai tanúsítják. Ezzel szemben megállapíthatjuk, hogy a tőzeg- és lápföld alatt levő dűnék homokja futóhomok, mely szintén a Balaton medréből (turzásokból) származik ugyan, de nem víz, hanem szél útján került mai helyére. A mi e dűnék korát illeti, azt bajos pontosan megállapítani. Annyi azonban kétségtelen, hogy a Nagyberek későbbi keletű. Megjegyzendő még, hogy a mostani vízmentesítő munkálatok a voltaképeni tőzeglápnak szélén haladnak. Lejebb délfelé, valószínűleg ott, a hol a dűnék sora véget ér, három méteren felüli tőzegtelepek vannak. Ezekkel részletesen foglalkozik dr. LÁSZLÓ GÁBOR és dr. EMSZT KÁLMÁN 1907. évi jelentése az országos tőzeg- és lápkutatásokról. 1 Megjegyzések: A Nagyberek nyugati részében ásott csatornák medrében dr. KORMOS TivADAR-tól felismert és fentebb leírt talajviszonyok megegyeznek azokkal az adatokkal, a melyeket én 1900. évi bejárásaim közben följegyeztem. Nevezetesen megfigyeltem, hogy Kéthely" körül, Balatonkeresztúrtól a Sári-majorig és a Prevoz-akolig a fekete berekföld alatt fekvő és abból a dombokon meg a szigeteken kiemelkedő homokos talaj szélfútta, aprókavicsos, agyagos homokból áll, és följegyeztem, hogy a Nagyberek nyugati részében a bereksár vagy a vízfenék alja homokos. A Sári-major és a Prevoz-akol környékén világos nyomait láttam annak, hogy a Balaton sík vize egykor a Nagyberek déli széléig terjedt, ott magas partot mosott és vízszélén a jellemző borsónagyságú gömbös aprókavicsot rakta le. A Nyugatról a Nagyberekbe nyomuló hátságokat én is, miként KORMOS, a régi turzások részben való maradványainak ítéltem. Ezekhez hasonlókat Balatonföldvár és Szántódpuszta között, Kőröshegy felé még határozottabb alakzatokban felismertem. Csak azt kell még hozzátennem, hogy a Kéthely vidéki régi turzásokba beleolvadnak azok a lapos törmelékkúpok, a melyeket a Kéthely körüli árkok, de különösen a helységtől délre betorkolló Sédi völgy szállított le a nyugati, pontusi rétegekből álló dombhátságból. A szél munkája a laza, finom anyagból álló kéthelvi túlzásokat ugyancsak átalakította ; úgy hogy azok eredeti mivoltát látni többé nem lehet. A Nagyberek nyugati részének homokos talajával szemben a keleti rész agyagos természetű; sárga vagy szürke homokos agyag, avagy szürke, igen kemény agyagos homok, mely kőlapokat is tartalmaz, uralkodik ott. A keleti bozótcsatorna mentén, Buzsák környékén több sziget: a Hosszúláp, a Nagy- és Kis-Drenovár, a Tés-sziget nem turzás maradványok, hanem a pontusi altalajból visszamaradt, valószínűleg a széltől defladált emelkedések. A Hosszúláp-sziget nyugati részén keresztül 1-50 m. mélyen van a csatorna leásva; a kihányt sárga, agyagos homokból a Melanopsis Sturi és a M. decollata pontusi csigafajok maradványait szedtem. A nyugati bozótszabályozás külvíz főcsatornájában PÉCH BÉLA műszaki tanácsos úr szíves közlése szerint a pontusi rétegekből jól ismert kőlapokat szintén elérték. Minderről a geomorfológiai leírásban még egyszer szó lesz. LÓCZY. 1 Földtani Intézet évi jelentése 1907-ről. 221—224. 1.
