A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája

45 dunk azon, a melyen kivehető, hogy thyllis-falakkal van dolgunk és nem a parenchym-sejtek keresztben álló végfalaival. A prosenchym-sejtek vastagfalúak, hosszú, orsó alakú sejtek, melyek gödörkézéttségét sem a kereszt-, sem a hosszcsiszolatokon egyetlenegy esetben sem sike^ rült kivennem. Ez okból azt hiszem, hogy rajtuk ritkán álló, apró, egyszerű gödörkék lehettek, a melyek könnyen elmosódnak. Egyszerű gödörkékhez hasonló pontok s vonáskák itt-ott láthatók is a hosszcsiszolatokon, e sejtek falain; de hogy tényleg gödörkék-e ezek, azt nem lehetett megállapítani. A keresztcsiszolaton (I. tábla, 3. kép) e sejtek falait teljes vastagságukban csak itt-ott lehet kivenni. A tertiär lamellák körvonalai ugyanis az elkövesedés folytán eltűntek, s a jól látszó primär lamellák azt a benyomást teszik, mintha vékonyfalú sejtekkel volna dolgunk. Itt-ott azonban jól megtartott sejtek is vannak, és ezeken kivehető' a szűk nyílás és a vastag fal. így a prosenchym alapszövetet, legalább is túlnyomóan, egyforma, vastagfalú, libriform sejtekből állónak kell tekintenünk. Az edények környékén, úgy az évgyűrű belső részén, mint kiiljebb, a kis edények táján, és az említett tangencziális sávokban, nagy számmal fordulnak elő a tracheidák is (24., 25. kép). Alakjuk különféle; gyakoriak az olyanok, mint a milyenek a 24. kép baloldalán (tr) le vannak rajzolva. E sejtek csavaros vastagodásáról már fennebb említést tettünk. Parenchy m-s ejtek elég nagy számmal voltak lá hatók a hosszcsiszolatokon, különösen az edények körül. Méretük attól függ, hogy a lapos, vagy a szűk oldalukat látjuk-e. Egymás között, apró, egyszerű gödörkékkel bírnak, az edényekkel határos falaikban pedig — úgy ezeken, mint a bélsugársejteken — nagyobb, ellip- 25. kép.'520/1. tikus gödörkék láthatók (22., 23. kép). Több helyen úgy látszott, hogy e gödörkék áludvarosak, a parenchym-sejt gödörkéi valamivel nagyobbak, mint az edény gödörkéi. A bélsugarak s ezek finomabb szerkezete a 22., 24. szövegközti képen és az I. tábla 3. képén láthatók. Azok többnyire két sejtsor szélességűek, itt-ott azonban egy és három sejtnyi szélesek is előfordulnak. Magasságuk a tangencziális hosszmetszeten 13 — 35, átlag 23 sejtnyi. Előfordulásuk a keresztmetszeten nagyszámúnak nem mondható. A bélsugársejtek alakja a radiális hosszcsiszolatokon különféle. Magasságuk rendesen 18—20 [J.; előfordulnak azonban magasabbak is, olyanok, a melyek két sejtsor magasságát foglalják el (22. kép). Gödörkézettségük ugyanolyan, mint a fennebb leírt parenchym-sejteké. Ezekkel együtt vörösbarna anyagot tartalmaznak, a mi valamely gyantaszerű- vagy más váladék megkövesedett maradéka. — E jel segítségével a csiszolatokon a parenchyma-sejtek, elmosódott sejtfalak mellett is könnyen felismerhetők. Ilyen barna anyag ezenkívül itt-ott a többi elemi alkotórészek üregében is előfordul. A kövület szerkezetének megtartása nem mondható valami jónak, a mi a sejtek finomabb szerkezetének leírásából s a képekből is kiderül. Ennek következtében valószínű, hogy jobban megtartott szerkezetű példányokból meríthető adatok alapján, az egyes részletek leírása még kibővíthető volna, a mi esetleg egyes módosításokat is vonna következményül. E mellett azonban a biztosan megállapi-