A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Kormos Tivadar: Új adatok a balatonmelléki alsó-pleisztoczén rétegek geologiájához

. 41 Uj adatok a balatonmelléki alsó pleisztoczén rétegek geologiájához és faunájához. korúnak tekintendő, a m. kir. földtani intézet gyűjteményében ma is megvan. HALAVÁTS ezeket a rétegeket még diluviális korúaknak tartja. Azonkívül LÖRENTHEY IMRE szíves szóbeli közléséből tudom, hogy ő Egerben ugyancsak plioczén rétegekből a C. fiuuiinalis több ép példányát gyűjtötte. Pleisztoczén rétegekben eddig nálunk sehol nem találták s minthogy irodalmunkban leírása nem található, azt a városhidvégi példány alapján itt közlöm: A teknő alakja kerek ded-szividomú, felül többé -kevésbbé erőteljes, szabálytalan elhelyezésű keresztbordákkal díszített.

1 A héj a búb alatt három erőteljes fogat visel, a melyek közül a középső barázdált; ezektől a fogaktól jobbra és balra pedig még egy-egy hosszú 1 é c z s z e r ű o 1 d a 1 f o g látható, amelyek közül a mellső

2 mélyen kivágott, a hátulsó ellenben gyenge mélyedéssel ívelt.

3 I z o m b e n y o m a t o k nem láthatók. Méretei: 11 : 12'4 mm. A városhidvégi példány az előttem fekvő thüringeni (benkendorfl) interglacziális kavicsból származó példányoktól öblösebb és karcsúbb teknője, továbbá gyengébb fejlettségű és kevésbbé szabályos elhelyezésű bordái révén különbözik; azonkívül a fogazásban is van némi különbség: a benkendorfi példányok középső bal (vagy hátulsó) foga ugyanis jóval gyengébb, mint a városhidvégi példányé, a melyhez a rendelkezésemre álló angolországi (essexi) pleisztoczén példányok minden tekintetben sokkal közelebb állnak. A szarvasi levantei példányok viszont a benkendorfiakkal tüntetnek fel igen szoros kapcsolatot. E faj sokszor hangoztatott és tapasztalt variálását figyelembe véve, a mi óriási horizontális és tetemes vertikális elterjedését tekintve természetes is, a magyarországi példányok a mutatkozó különbségek mellett sem tarthatnak a törzsalaktól való elkülönítésre igényt. Érdekes SANDBERGER-n.ek ezt a fajt illetőleg az a kijelentése, miszerint a C. fluminalis egyike azoknak a szívós, erős ellenállóképességű alakoknak, a melyeknek az elterjedését nem annyira a klimatikus viszonyok, mint inkább egyéb körülmények befolyásolják.

1 Hogy ez nem egészen így van, azt bizonyítja az a tény, hogy ez a faj a pleisztoczén korral járó időviszontagságokat Európában nem élte túl. A 10. ábra a városhidvégi példánynak igen sikerült képe. Nevezetes, hogy a Corbicula nem Magyarország faunájában már a felső-krétakorszakban honos volt. TAUSCH 5 Ajkáról ír le ugyanis egy Corbiculát (C. ajkaensis TAUSCH

), a mely — az ábrák után ítélve — a C. jluminalis-hoz nagyon közel áll. 1 Ezek az én példányomról meglehetősen lekoptak. 2 Belülről tekjntve a jobboldali. 3 E két lécz finom rendkívül fűrészszerű fogazással tűnik fel, ez azonban az én példányomról jobbára lekopott. 1 I. h. 732. 1. 5 Dr. LEOI>. TAUSCH : Ueber die Fauna der nicht marinen Ablagerungen der oberen Kreide des Csingcrtliales bei Ajka im Bakony. Abhandig. der k. k. geol. Reichsanst. Bd. XII. No. 1. 25. 1. III. tábla, 38—40. ábra.