A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Kormos Tivadar: Új adatok a balatonmelléki alsó-pleisztoczén rétegek geologiájához

. 36 Uj adatok a balatonmelléki alsó pleisztoczén rétegek geologiájához és faunájához. folyamat megy végbe, a mi nálunk a levantei és a pleisztoczén korszakok határán észlelhető. Hogy egyébként milyen messze megy némely faj az alkalmazkodásban, azt a SZÉCHÉNYI—Lóczy-féle kelet-ázsiai expediczió fényesen bebizonyította, a midőn a Sie-Ho folyóban (a kinai Hu-Pé tartományban), a tengertől kb. 60 mértföldnyire valódi Mytilus-1 (Mytilus Martensi NEUM.) talált.

1 Ez a körülmény is a mellett szól, hogy olyan helyeken, ahol tetemes fáczieszkülönbség (p. o. a tenger transgressziója) nem választja el az egyes korszakokat egymástól, ott azok közt éles határt vonnunk nem lehet, mert faunáik fokozatos átmenetekkel szorosan egymásba illeszkednek. Hydrobia (Prososthenia) sepulcralis PARTSCH. A Városhidvég mellett levő Kavicsosdombon gyűjtöttem anyagból mintegy 30 db. apró Hydrobia is előkerült, a melyek ügy nagyságuk, mint alakjuk révén eltérnek az előbbi fajtól s a melyeket az irodalom alapján egyelőre ehhez a levantei fajhoz kell sorolnom. Ezt az alakot szerzője 1848-ban, a Wien melletti Moosbrunn plioczén rétegeiből gyűjtötte.

2 Később HÖRNES, FRAUENFELD, PILAR és BRUSINA

. sőt maga NEUMAYR is

3 H. stagnális-nak (= 11. ulvaé) vették. 1875-ben azonban már olyképpen nyilatkozik NEUMAYR,

1 hogy ez a faj a. II. stagnalis-szál nem egyesíthető — hanem ellenkezőleg, a nyílás megvastagodott felső széle következtében a SANDBERGER-féle Nematurella-hoz szolgál átmenetül. 1884-től

r

> a H. sepulcralis a NEUMAYR-ÍÓI 1869-ben felállított Prososthenia-nem tagjaként szerepel. Ezen a néven közli HALAVÁTS 6 meg LÖRENTHEY 7 is a Balatonmellék felső plioczén rétegeiből. Előbbi szerző kenesei és balatonfőkajári, utóbbi pedig tabi, köttsei és karádi példányokról emlékezik. Az én városhidvégi példányaim NEUMAYR,

8 BRUSINA 3 és LÖRENTHEY 1

0 rajzaival úgyszólván teljesen megegyeznek, de eltérnek HALAVÁTS ábráitól s az ő előttem fekvő balatonfőkajári példányaitól, a melyekről megjegyzi, hogy «teljesen hasonlók azokkal, melyeket BRUSINA a millenáris kiállításon kiállított . Úgy látszik, e közlések alatt legalább két különböző alak rejlik. Általában a P. sepulcralis alakkörét és rendszertani helyét még nem tartom teljesen tisztázottnak. 1 M. NEUMAYR : Lieber einige Siisswassercoíichylien aus China. Neues Jahr® für Mineralogie stb. II. Bd. 21-22. 1. 1883. 2 PARTSCH in CZJZEK : Erläuterungen z. Geol. Karte v. Wien, p. 17. 3 V. ö. NEUMAYR : Conger, u. Paludinenschichten, 76. 1. 4 U. o. 5 BRUSINA : Die Neritodonta Dalmatiens und Slavoniens stb. Jahrb. d. deutsch. Malakoz. Gesellsch. H. I. 1884. 46. 1. 6 HALAVÁTS : A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája. Bal. tud. tan. eredm. Pal. függ. 7 LÖRENTHEY : I. h. 136. 1. 8 I. h. IX. t. 14. á. 9 Gragja za neog. Maiak, faunu stb. IX. t. 5, 6, 13, 14, 36-39. á. A P. sepulcralis alakja — úgy látszik — meglehetős tág határok közt változik. Az én példányaim ahhoz az alakhoz állnak legközelebb, a melyet a 38—39. ábra tüntet fel. 1

0 LÖRENTHEY : Die pannonische Fauna von Budapest. Palaeontographica, Bd. XLVIII. 242. lap, XVIII. t. 11 — 13. á. Stuttgart, 1902. 8. ábra. P. sepulcralis PARTSCH. Term.nagyság 8-szorosa.