A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Kormos Tivadar: Új adatok a balatonmelléki alsó-pleisztoczén rétegek geologiájához
Uj adatok a balatonmelléki alsó pleisztoczén rétegek geolog iájá hoz és faunéjához. 1 9 hungarica sem fordul elő. A Balatonban ez a faj nem honosodott meg, a mi a mellett szól, hogy folyóvizet igényel. A Balatonban ma tudtommal csak a V. contecta él. A sáfránykerti példányok legnagyobb része a V. hungarica HAZAY eredeti leírásának 1 nem felel meg egészen. Az én példányaim általában kisebbek, mint a HAZAY-féle típus. A HAZAY-féle eredeti leírás szerint e faj maximális nagysága 57 mm., szélessége pedig 40 mm. Általában azonban a felnőtt példányok átlagos nagysága 50 mm (magasság) és 32—33 mm. (szélesség) körül jár. Ezzel szemben a sáfránykerti példányok jóval kisebbek (—42 : —27 mm.) s a tőlem vizsgált száznál több példány között csak egy olyan akadt, a mely hiányzó négy első kanyarulata nélkül is megüti a 42 mm.-t (28 mm. szélesség mellett). Ez az egy példány tehát a típusos 1'. hungarica átlagos nagyságának megfelelő lehetett A nagyságon kívül abban is eltérnek a sáfránykerti példányok a típustól, hogy úgyszólván kivétel nélkül karcsúbb az a 1 a k j uk, az első három — de különösen a második — kanyarulat boltozottabb, a típusra olyan jellemző Hammerschlag pedig a legritkább esetben fordul elő. Végül a nyílás is kisebb valamivel, mint a törzsalakon s a köldök általában még fedettebb. Igaz ugyan, hogy a HAZAY 401 gyűjtött V. hungarica különböző helyekről származó példányai között elvétve szintén akadnak — mint arról a Nemzeti Múzeumban meggyőződtem — a sáfránykerti alakhoz rendkívül hasonló példányok, a melyek a típusos I'. lmngarica-val úgy látszik, átmenetek révén össze is függnek, de tekintettel arra, hogy HAZAY eredeti leírása ezeket nem fedi teljesen, valamint arra, hogy Siófoknál úgyszólván csakis ezzel a karcsú alakkal van dolgunk, a mely ott már az alsó-pleisztoczén korszak végén teljesen kiveszett, én ezt az alakot jól jellemzett lokális alfajnak tartom s I'. hungarica balatonensis néven vezetem az irodalomba. A V. balatonensis — az ábra után ítélve — sok tekintetben emlékeztet arra az alakra, a melyet NEUMAYR Paludina diluviana KUNTH var. gracilis néven említ és ábrázol,- a mely azonban a sáfránykerti alaknál sokkal kisebb. Ez az alak a Berlin mellett lévő Tivoliból származik WEISS a Sáfránykertből Vivipara conlecta-í is említ az e rétegből 3 Ez, mint arról az előttem fekvő példányokon meggyőződtem, nem egyéb, mint a V. balatonensis fiatal alakja. A 1'. hungarica Magyarország pleisztoczén faunájából más helyről is ismeretes és pedig közel egykorú rétegekből. HALAVÁTS említi ugyanis Ercsiről,' 1 az Elcphas nteridionális kavicsból. Hogy pedig ennek' a fajnak az eredete szintén visszavezet a plioczénbe, az kitűnik abból, hogy HALAVÁTS a m. kir. államvasutak szegedi artézi kútjának fúrási szelvényéből, lfi0'40 m mélységből szintén említi, 5 a hol a levantei típusú Vivipara Böclthi HALAV. társaságában fordul elő. A sáfránykerti 1'. balatonensis-t illetőleg igen figyelemreméltó HALAVÁTS-nak az a megjegyzése, hogy a szegedi levantei alak kissé karcsúbb, mint a most élők . A V. balatonensis fejlődési sorozatát az I. táblán mutatom be. 1 HAZAY: Die Molluskenfauna von Budapest. Cassel 1881. 89—93. 1. XIII. t. 1—2. á. 8 NEUMAYR M. Ueber Paludina diluviana KUNTH. Zeitschrift der deutsch, geolog. Gesellschaft. Jahrg. 1887. 605—611. 1. XXVII. t. 1. á. 3 I. h. 7. 1. 4 A budapestvidéki kavicsok kor. I. h. 295. 1. 5 A szegedi két artézi kút. M. k. földt. int. évk. IX. köt. 5. füz. 88. és 92. I. VI. t. 1. á.
