A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Kormos Tivadar: Új adatok a balatonmelléki alsó-pleisztoczén rétegek geologiájához

1 8 Uj a.da tok a balatonmelléki alsó pleisztoczén l étegek geologiájához és faunájához. nyokkal úgy alakra, mint nagyságra teljesen egyezőknek találtam. Sóos legnagyobb példányának méretei: 11 : 7'5 mm., az enyém 11:7 mm. A kétegyházai előforduláson kívül Magyarország területén ez az alak eddig csupán a Sárrét jelenlegi faunájából smeretes;

1 az idevaló példányok azonban valamivel alacsonyabbak és kisebbek (8'3—8'5 : 5 mm.) Tekintettel a szlavóniai plioczén előfordulásra, valamint igen tekintélyes mélységből való s kíséretében jellemző levantei fauna (Cardium semisulcatum Rous., Unió Sturii M. HÖRN., Vivipara Böckhi HALAV. stb) fordul elő,

3 kétségtelen hogy a Striatella striata MÜLL

, szintén plioczén eredetű, r e 1 i k t u m faj. Ez az oka annak, hogy ez a faj, mint fentebb láttuk, a legmélyebb pleisztoczén rétegekben is gyakori. A S. striata sorsa a V. pulchella-éhoz teljesen hasonló. Miként utóbbi, úgy ez is háttérbe szorul az eljegesedések ideje alatt, tengődik — hogy azután a melegebb, szárazabb idők bekövetkeztével ismét elszaporodjék és széles körben elterjedjen. A ki a mi Alföldünk mai puhatestű faunáját ismeri, az tudja, hogy a S. striata ott napjainkban mennyire elterjedt igazi «xeroterm» faj. A 5. Nilssoniana Magyarország pleisztoczén faunájában új. (48.) Trichia terrena CLESS. Ez a faj, a melyet WEISS a siófoki magtár melletti homokgödörből és a Veszprém meg Vámos közt vezető út mellől említ,

3 a sáfránykerti 3. rétegből szintén több példányban előkerült. A Dunántúl keleti részének pleisztoczénkorú puhatestű faunáját tárgyaló tanulmányomban 1 közölt T. tiispida-lelőhelyek közül, mint utólag kiderült, több erre a fajra vonatkozik. HORUSITZKY újabban említi, hogy ez az alak a magyarországi pleisztoczénből 20 helyről került elő.

5 (43.) Trichia rufescens PENN. WEISS 3 több helyről (Égenföld, Felsőörs) említi. A sáfránykerti a-rétegből előkerült Trichia striolata (rufescens) danubialis CLESS., mint arról a földtani intézet gyűjteményében őrzött WEiss-féle példányon meggyőződtem, nem rufescens, hanem rubiginosa A. SCHM. Magam a T. rufescens egy igen szép típusos példányát gyűjtöttem a sáfránykerti 3. rétegben. Erről az alakról HORUSITZKY 7 legutóbb szószerint így emlékezik: A 12 helyről

8 ismeretes T. rufescens-spécziest fosszilisnak veszem. Irodalom alapján jelenleg még Pozsony környékén a dunai ligetekben állítólag elszórtan található volna. Mivelhogy azonban máshonnan ismeretlen, talán az ott ritkán található 1 KORMOS : A fejérmegyei Sárrét geol. múltja és jelene. Bal. tud. tan. eredm. I. k. I. r. Pal. függ. 35—36. 1. 10. ábra. 2 I. h. 168. 1. 3 I. h. 15. 1. 4 Balat. tud. tanulni, eredm. I. k. I. r. Pal. függ. 14. 1. 1905. 6 I. h. 13.8. 1. 6 I. h. 15. 1. 7 I. h. 138. 1. 8 T. i. a magyarországi pleisztoczénben. (K.)