A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája
4. balatoni fosszilis fák monográfiája. 43 IMRE egyetemi tanár úrtól ugyanis több, Budapest környékén gyűjtött fakövületet kaptam meghatározásra. Ezek között két budafoki példányban, a melyek mediterrán kavicsból valók, Magnolia silvatica fára ismertem. E nagyfokú elterjedettsége következtében, e fa a legfontosabb kövületeink közé tartozik, és igen kívánatos volna, ha az egész növény ismeretessé válnék. A M. silvatica típussal kapcsolatban meg kell említenem, hogy FF.LIX (9 9 9) leírta a kaukázusi, valószínűleg eocän korú fái között a Ternstroemiacinium euryoides fát. Ennek szerkezete, a FELIX rajzaiból kivehetó'leg hasonlít is a mi kövületünkéhez, de a bélsugarai vékonyabbak, 3—4 sejtnyi szélesek és sokkal alacsonyabbak. Míg ugyanis a Magnolites silvatica bélsugarai 300—400 sejtnyi (14 mm.) magasságot elérnek, addig az előbbié csak ca. 40 sejtnyi (l-9 mm) magasak. Ezenkívül a T. euryoides parenchymája a keresztmetszeten, itt-ott tangencziális sorokat alkot, a mit a M. silvatica-n nem tapasztaltam. A FELIX rajzaiból s leírásából különben nem vehető ki, hogy a prosenchyma-sejtek s a bélsugársejtek gödörkéi milyenek, valamint az sem, hogy az edények falai milyen vastagodásuak. E nélkül pedig ez a faj összehasonlításra nem alkalmas, s így azt sem lehet eldönteni, hogy vájjon a Ternstroemia fajokkal talált hasonlatosság bevág-e a finomabb részletekben is vagy nem. Celtites Kleinii nov. typus. A sümegvidéki fiatal, harmadkori kavicsrétegből származik, hisztologiai szerkezete szintén eléggé behatóan meg volt állapítható. A keresztmetszeten (I. tábla, 3. kép) kivehető, hogy a fa jól kifejlett évgyűrűkkel bír, a melyek határozottan a nyár és a tél váltakozása mellett bizonyítanak. Az évgyűrűk vastagsága a megvizsgált darabon 1—1'7 mm-t tett ki. Úgy látszik, hogy idős ág külső, szűk évgyűrűivel van dolgunk, a mit az is megerősít, hogy az évgyűrűk a csiszolaton egy nagyobb sugárnak megfelelően, csak igen gyengén görbülő ívben haladnak. Az évgyűrűk belső szélén nagy nyílású edények foglalnak helyet, többnyire csak egy-vagy két, néhol három sorban, melyeket a többi részek sejtjeihez viszonyítva tágabb nyílású, szabályosan elrendezkedett parenchym-sejtek és tracheidák vesznek körül. Az évgyűrűk külsőbb rétege tömöttebb szerkezetű, túlnyomóan szűk nyílású, vastag falú prosenchymából áll, melyben itt-ott kisebb edények is előfordulnak. Ezenkívül az évgyűrű eme külső rétegében tangencziális sávok vannak (I. tábla, 3. kép, a-tól befelé), a melyek tágabb nyílású tracheidákból, parenchymsejtekből és kisebb edényekből állanak. Az edények különféle alkotásúak. Az évgyűrű belső szélén levők 0'25 — 030 mm átmérőt elérnek, többnyire kerekdedek, de néhol tojásdadok is előfordulnak (ilyen az I. tábla 3. képén a középső, nagy edény). Az évgyűrű külső részében helyet foglaló kisebb edények átmérője 44 [j.-ra is leszáll. A nagy edények oldalfala (22., 24. kép) tömötten álló udvaros gödörkékkel vastagodott, a melyek száda az edény kerülete irányában megnyúlt, udvara pedig sokszögű. Az edénytagok hosszát jelző oldalívek aránylag igen rövidek, hosszuk 98—260 |j. között ingadozik. Magát a keresztfalat egy helyen sem sikerült tisztán kivennem, csak itt-ott homályosan. E halvány körvonalak keresztbe, vagy ferdén keresztbe haladnak, a miből némileg azt lehet következtetni, hogy ezek egyszerűen perforált végfalak maradványai.
