A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája
4. balatoni fosszilis fák monográfiája. 39 sodott sejtekből álló réteg is. E réteg felé az edények megritkulnak és megkisebbednek. Míg ugyanis itt az edények 30—48 (j, átmérőjűek, addig a tenyészeti gyűrű belső részén 55—92 JJ. szélesek. Ez adatokhoz hozzá kell fűznöm, hogy a méretek idős törzsek külsőbb részeire vonatkoznak, mert a tenyészeti gyűrűk csekély görbülete nagy rádiusra mutatott. Különben is a méreteket az összes darabokon közel egyformáknak találtam, a melyek mind nagyobb törzsekből eredtek. Az edények a keresztmetszeten, az említett tenyészeti gyűrű-határtól eltekintve, egyenletesen vannak elosztva (II. tábla, 4. kép). Ezeket egymástól rendesen 2—3 sejtsor választja el, de néhol 2—3 edény érintkezik is egymással. Az edények tehát sűrűn állanak. Bennük igen gyakoriak a thyllisek, melyek a keresztmetszeten kitöltik az edény nyílását, vagy — ha több is van egy magasságban, — azt rekev t tr vt P vi P 18. kép. Magnolites silvalica. Radiális hosszmetszet; z> 2, z> 3 edények; tr rost-tracheida; p parenchym-sejtek; rm bélsugár. 160/1. szekre osztják; a hosszmetszeten pedig, keresztfalak módjára osztják kisebb-nagyobb rekeszekre az edények üregét (18. kép, vj). Az edények falai csavarosan vastagodottak és különféle gödörkézettséget mutatnak. E gödörkéket, a csiszolatok egyikén sem tudtam nagyobb, összefüggő fal-felületen megfigyelni, mert csak itt-ott volt egy-egy kisebb falrészlet jól megtartva. Az így megállapítottak szerint, az edényeknek egymással érintkező falában udvaros gödörkék, a rost-tracheidákkal érintkező falrészeikben szintén udvaros, de ritkábban álló gödörkék s a parenchymával érintkező falrészekben aránylag nagy, elliptikus, egyszerű gödörkék foglaltak helyet (18. kép, »,). Az edények végfalai ferdén állók és létrás áttörésűek; a létrafogak száma magas. — E létrafogakat (18. kép, v 3) a csavaros vastagodástól (18. kép, v. 2\ csak helyenként és nehezen lehetett megkülönböztetni. Az edényekkel többnyire vékonyabb falú, parenchymas sejtek határosak, a melyek a rendes faparenchyma sajátságaival bírnak. Ezek, valamint a bélsugár-sejtek s itt-ott az edények is, sárgás-barna anyagot tartalmaznak, a mely valamely váladéknak, valószínűleg gesztképző-anyagnak a megkövesedése folytán maradt meg e sejtekben. A parenchymás sejteket ez az anyag sok helyen egyenletesen tölti ki,
