A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki kecskekörmök és lelőhelyeik
II. A TIHANYI KECSKEKÖRMÖK ÉS LELÖHELYÖK. BRUSINA 1893-ban azt javasolta, hogy a Congeria ungula caprae név csakis az «igazi kecskekörmökre alkalmaztassák. A tihanyi kecskekörmök kétségtelenül «igaziak». Hiszen ezekre vonatkozik a népies név, ezeket találjuk lerajzolva, erősen lekoptatott példányokban, BARTSCH és BRONN tábláján, ezeknek egy kevésbbé lekoptatott példányát állítja elénk PARTSCH a 12. tábla 1—4. ábráján, Congeria triangularis néven, ugyanezeket rajzoltatta le HÖRNES MÓR is i. műve II. k. 48. tábla 3. ábráján ugyancsak Congeria triangularis néven, ezeket érti, legalább részben, FUCHS is az ő Congeria Balatonica PARTSCH var. crassitesta-ja alatt, és ezekre gondolt MÜNSTER is, a mikor a Dreissensia Münsteri BRUS. fajhoz tartozó kagylófajt ezek anyjának vélve, az ungula caprae species nevet alkalmazta. A tihanyi félszigeten kell tehát megkeresnünk az igazi kecskekörmök igazi anyját is. A tihanyi kecskekörmöknek azonban hosszú időn át a RIES 1 által ismertetett fekvőhelye is feledésbe merült s egész napjainkig tartja magát az a néphit, a melyet PARTSCH 2 ültetett át a föld- és őslénytani irodalomba, hogy a kecskekörmöket a Balaton hullámai mossák ki a tó fenékrétegeiből s lekoptatva ők is dobják ki a partra. A tihanyi kecskekörmök fekvőhelyét a félsziget nyugati oldalán, a «Gödrös» nevű partoldal feltárásában úgyszólván újból fedezte föl LÓCZY LAJOS. A lelőhely rétegsorát és faunáját HALAVÁTS GYULA ismertette meg először részletesebben «A balatonmelléki pontusi rétegek és faunájok» cz. munkájában 1902-ben. LÓCZY—HALAVÁTS a Gödrös oldalából két kövületes réteget ismertetett; szerintök a kecskekörmök fekvőhelye az ő alsó kövületes rétegök. Ez az alsó kövületes réteg az i. m. 8. lapján közölt szelvényrajz szerint mintegy 10 (illetve pontosabb mérés szerint 12) m. magasságban van a tó szintje felett. E szel vény rajz magyarázó szövegében találjuk megállapítva először, hogy a «Gödrösből lejutott kecskekörmöket» a «balatoni kavicsos alluviumból ássák» a tihanyi gyerekek. 1 Tudományos Gyűjtemény 1820. XI. k. 44. 1. 8 U. o. 41. 1.
