A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki kecskekörmök és lelőhelyeik
12 A balatonvidéki kecskekörmök és lelőhelyeik. «A bérez tüzet bocsátott, Sziklája mind kigyúlt, Három nap, három éj, mint Halál napja dúlt. A nyáj a Balatonba Rohant, de benn veszett A tó máig kihányja — A kecskekörmöket. A természetvizsgálók is régóta foglalkoznak annak a kérdésnek a megoldásával, hogy milyen állat vázának a töredékei a kecskekörmök ? BARTSCH volt az első, a ki 1772-ben a pozsonyi «Ungarisches Magazin»-ban megjelent «Bemerkungen über den Plattensee» czímű közleményében véleményt nyilvánított a kecskekörmökről. BORN Cornu Copiae-'fit, LINNÉ Patella Hungarica-)át és HÜPSCH Sandalium-ját említi meg, mint olyan állatalakokat, a melyek vázával a kecskekörmök több-kevesebb hasonlóságot mutatnak. HÜPSCH 1 Sandalium-ja nem más, mint LAMARCK Calceola sandalmá]a vagyis korall, BORN 2 Cornu Copiae-ya PARTSCH szerint a Helix aspersa MÜLLER torz alakja s így LINNÉ Patella Hungarica-jávai együtt csiga. Az állatok távoleső osztályaiban is kereste tehát BARTSCH a kecskekörmök hasonmását, de végre is abban állapodott meg, hogy a kecskekörmök a kagylók osztályába, LINNÉ ostrea génusához tartoznak, a mely vélemény — azon kor őslénytani ismereteit véve figyelembe — igen találónak mondható. Sajnos, e véleményről éppen hazai íróink nem vettek tudomást. így ZIPSER ANDRÁS Versuch eines topographisch-mineralogischen Handbuches von Ungern» cz. Taschenbuchjában, a mely 1817-ben jelent meg Sopronban, azt írja a kecskekörmökről, LIEBALD professorra hivatkozva : «Das Ganze scheint nichts anders, als Fischzähne zu seyn» Az első pillanatban ugyan meglepően merésznek látszik a kecskekörmöket hal fogakhoz hasonlítani (a mit a későbbi szerzők eléggé is éreztettek), ámde LIEBALD mentségére megemlíthetjük, hogy a kecskekörmök és a forrtállkapcsú tetrodon-ok, a négyfogú halak «csupasz fogai» között határozottan nagyobb a külső hasonlóság, mint a kecskekörmök és a Calceola sandalina között. LIEBALD véleményét különben JÓNÁS JÓZSEF, akkoron a Nemzeti Múzeum segédőre, sem hagyta «Anmerkung» nélkül. «Diese sogenannten Ziegenklauen sind — írja — eine eigene Art von Schaalthierversteinerungen, die, so viel mir bekannt ist, noch Niemand bestimmt hat». Sajátszerű, hogy míg hazánk fiai közül se ZIPSER, se JÓNÁS nem olvasta BARTSCHnak hazai folyóiratban megjelent közleményét, az idegen BEUDANT, a franczia királyi természetrajzi múzeum aligazgatója, a ki ez időtájt (1818-ban) utazta be hazánkat, hivatkozik már BARTSCH értekezésére s «Voyage minéralogique et géologique en Hongrie, pendant l'anné 1818.» cz. nagy művében (II. k. 497. 1.) úgy mint BARTSCH, ő is ostrea-töredékeknek mondja a kecskekörmöket, még pedig júrakorszakúaknak. A júrakorszak ostreidái között az alsó júra gryphaeainak vagy a felső júra exogyráinak a búb részei tényleg elég külső hasonlóságot mutatnak a kecskekörmökhöz. A kecskekörmök eredetére vonatkozó eltérő nézetek arra indították ScHREiBER-t, a wieni Hofmuseum természetrajzi gyűjteményének az igazgatóját, hogy megbízta RIES dr. orvost, ki mint fürdőorvos, 1819-ben Wienből Füredre ment, hogy mindazt, a mit a kecskekörmök eredetére nézve kinyomozhat, gyűjtse össze s közölje vele. 1 H ÜPSCH , J. W. C: Neue in der Naturgeschichte des Nieder-Deutschlandes gemachte einiger seltenen und wenig bekanten Schaalthiere etc. Frankfurt u. Leipzig. 1768. Tab. I. II. 2 BORN: Index rerum natural. Musaei caes. Vindobonensis, Vindob. 1778. p. 371. (291. 1.).
