A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
183 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. takozása csakis úgy magyarázható, hogy a pannóniai tó vize időnként bizonyos befolyások következtében kiédesedett, vagy másként kapcsolódott; majd ismét rövid idő múlva előállottak a régi viszonyok, s ez helyenként többször ismétlődött. Tévesen van HALAVÁTS táblázatán a szócsáni, nadalbesti, peremartoni stb. fauna a tinnyei és budapest-kőbányaival szembeállítva, mint «édesvízi facies», holott e faunák teljesen egyezők s így nincs közöttük semmiféle faciesbeli különbség. Ebbe az alsó-pannoniai emeletbe a Balatonmellékének mindössze egy képződménye tartozik: a peremartoni-erdőben föltárt rétegek. Ezzel szemben áll a Balatonmellékének összes pannóniai emeletbeli rétege, a fonyódi levantei emelet kivételével; tehát a Cong, ungula-caprae-s rétegtől (II.) kezdve, az Unió Wetzleri-s rétegig (V.) bezárólag valamennyi; melyeket mind a felső-pannoniai emeletbe veszek. Ezeknek a rétegeknek közös jelleme, hogy a tüskékkel erősen díszített Melanopsis-ok itt általában igen alárendelt szerepet játszanak. Jellemzők a nagy Limnocardium-ok és ezek fajbősége, míg az olyan vékonyhéjú kis alakok, mint az alsó-pannoniai emeletbeliek itt igen ritkák. A szarmata típusú Lyrcaea-k, mint az impressa teljesen hiányzik, a Martiniana és vindobouensis pedig ritkaság számba megy, amint hogy pl. az alsó-pannoniai emeletben meg a szarmata Limnocardium obsoletum EICHW. ritka. Itt szerepelnek a szifós Valenciennesia-k és Dreissensiomya-k; itt jelennek meg az Anodonta-k, Dreissensia-k és Vivipara-k és teljesen hiányoznak — legalább eddigi ismereteink szerint (Magyarországon) — az Orygoceras-ok. Mindezek a jellegek és a közös fajok olyan szorosan összefűzik e rétegeket, hogy ezeket egymástól elkülöníteni — mint HALAVÁTS teszi —nem szabad. A felső-pannoniai emeleten belül én négy szintet különböztetek meg: 1. Legalsó a Cong, ungula-caprae és talán Cong. Hömesi tömeges föllépésével jellemzett szint. 2. E fölött van a Cong, triangularis és C. balatonica tömeges föllépésével jellemzett szint. 3. Még magasabban a Cong, spinicrista és Prosodacna Vutskitsi, valamint a C. rhomboidea tömeges föllépésével jellemzett szint és 4. legfelül az Unió Wetzleri tömeges föllépésével jellemzett szint. A 3. és 4. szintnek már ismertek szárazföldi, illetve édesvízi faciesei is. A szintek megjelölésénél az egész faunát tekintetbe kell venni, a szintjelző alakot pedig csak akkor, ha nagy mennyiségben van, mert pl. a Cong, ungulacaprae elvétve előfordul a magasabb szintekben is, így a tihanyi és kupi Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte szintben, a Cong. Partschi pedig a mélyebb alsó-pannoniai emeletben is stb. Hogy azonban egy faunáról teljes képet alkothassunk s belőle helyesen következtethessünk, gazdag anyagot kell gyűjteni. így csakis kevés anyag alapján oszthatta HALAVÁTS a Congeria balatonica szintjét alcsoportokra. A 65. lapon azt mondja HALAVÁTS: «Tihanyon a Fehérpart felső (uniós) rétegéből nem gyűjtöttük a Cong. balatonica-X s a benne előforduló Vivipara cyrtomapliora sem a típusos alak». Ezzel szemben én több mint 200 példányát gyűjtöttem a Cong. balalonica-nixk s a típusos Vivipara cyrtomaphora-X is megtaláltam. Még 1895-ben «a székelyföldi szénképződmény földtani viszonyairól» czímű értekezésemben ama nézeten voltam, hogy a pannóniai emeletnek legfelső része a Cong, rhomboidea jellemezte szint és hogy a túldunai részekben szereplő Unió Wetzleri-s homok már levantei korú. Azóta kimutattam, hogy a felső-pannoniai emeletben felfelé haladva fogynak a Congeria-k és szaporodnak a Dreissensia-k, úgy hogy a levantei képződményekben már csakis Dreissensia-k vannak. így tehát
