A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
154 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. sabb mint széles, addig a V. obtusaefo?-niis szélesebb mint magas, úgy hogy e tekintetben a V. obtusa-xa\ egyezik, de egyezik annyiban is, hogy míg a V. piscinalis búbja központi, addig a V. obtusa és V. obtusaeformis-é a központból hátrafelé tolt, minek következtében a tekercs hátrafelé lenyomott ferde, úgy hogy a kanyarulatok hátul alacsonyabbak mint elől. A búbnak ez a központkívülisége s így a tekercs hátsó részének nyomott, ferde volta a V. obtusaeformis egyik fő jellemvonása, mivel az azonban a V. obtusa-w is megvan, neveztem el alakomat V. obtusaeformis-nak. Elkülöníti azonban új fajomat a V. obtusa-tó\ a nagy korkülönbségen kívül az, hogy a tekercse valamivel mégis magasabb az utolsó kanyarulathoz viszonyítva mint a Valv. obtusa-)é s e tekintetben a V. piscinalis-\\oz közeledik; továbbá, hogy míg a Valv. obtusa háza igen vékony átlátszó, addig a V. obtusaeformis-é erős, vastag. Mindenesetre a felső-pannoniai emeletbeli V. obtusaeformis-bó\ fejlődött a ma élő V. piscinalis és V. obtusa. Már a diluviumban el kellett e két fajnak különülve lennie, mivel WEISS ARTHUR dr. a balatonmelléki diluviumból Sáfránykertből, FokSzabadiból, Szepezdről, Enyingről és Város-Hidvégről említi a Cincinna piscinalis MüLL.-t. Ma a V. piscinalis és V. obtusa egyaránt élnek a Balatonmellékén. Valószínű, hogy az irodalomban Valvata (Cincinna) piscinalis MÜLL , néven szereplő pannóniai emeletbeli, vagy talán levantei alakok is a V. obtusaeformis-hoz tartoznak. Lelethely: A felső-pannoniai emelet Congeria rhomboidea szintjénék a Prosodacna Vutskitsi tömeges föllépésével jellemzett fácieséből Bábonyról a Borsóhegyi-út alján lévő föltárás agyagrétegéből kaptam egy példányát és a Cong, rhomboidea szint édesvízi fácieséből Öcsön a falu keleti végén lévő föltárásból pedig magam gyűjtöttem egy példányát. 14. Valvata minima FUCHS. 1877. Valvata minima FUCHS. — FUCHS: Studien über die jüngeren Tertiärbildungen Griechenlands; Denkschr. d. k. Akad. d. Wiss. in Wien. Bd. XXXVII. Pag. 14. Taf. I. Fig. 25—27. 1893. Valvata minima FUCHS. — LÖRENTHEY: Szegzárd, Nagy-Mányok és Árpád. 108. (44.) és 126. (62.) lap. 1902. Valvata minima F UCHS . —• LÖRENTHEY : Pannonische Fauna von Budapest. Pag. 243. és 280. Taf. XX. Fig. 10—12. 1902. Valvata serbica BRUS. — BRUSINA : Iconographia moll. foss. Taf. XIII. Fig. 44—49. 1904. » minima F UCHS . — HALAVÁTS : Pontusi irodalom. 79. lap. Ennek a piczi Valvata-fajnak, melyet FUCHS a megarai (Görögország) pliocén (levantei) korú édesvízi mészből ismertet, nagy függélyes és vízszintes elterjedése van. Megtaláltam eddig a felső-pannoniai emeletnek valamennyi szintjében, az Unió Wetzleri szintet kivéve. A legalsó Cong, ungida-caprae tömeges föllépésével jellemzett szintben Budapest-Kőbányán és Budapest-Rákoson; a magasabb Cong, triangularis és C. balatonica szintjében Fonyódon; a Cong, rhomboidea jellemezte szintben pedig Szegzárdon és Nagy-Mányokon. Valószínűleg ehhez a fajhoz tartozik az a fogyatékos példány is, melyet a tinnyei alsó-pannoniai emeletből gyűjtöttem. Ezekkel azonosnak tartom a BRUSINÁ-nál Valvi serbica néven a szerbiai Visokáról ábrázolt példányt, legalább az ábrák alapján — leírás nélkül — nem tudom ezektől elkülöníteni. Lelethely: Ennek az alakra eléggé változó fajnak 32 példányát gyűjtöttem Fonyódon a Fonyódhegy alsó rétegéből, a szállodával szemben.
