A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
153 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. Lelethely: A Balatonmellékének ez egyik legritkább Valvata faja. FUCHS Tihanyból egyetlen példány alapján írja le. HALAVÁTS egyáltalában nem említi, én is csak néhány példányát találtam. így a tihanyi Gödrös-oldal legalsó rétegében 5 kis példányt és a tihanyi Fehérpart felső' (III.) rétegében pedig egyet. Tehát eddig csakis a felsó'-pannoniai emeletnek Cong, ungula-caprae, valamint C. triangularis és C. balatonica jellemezte szintjéből ismeretes. 12. Valvata variabilis FUCHS. 1870. Valvata variabilis FUCHS. — FUCHS : Fauna v. Radmanest. P. 346. T. XIV F. 10—12. és 17—19. 1870. » » » —FUCHS: Fauna von Tihany. Pag. 537. 1902. » » » —HALAVÁTS: Balatonmelléke. 37. lap. 1904. » » » —HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 80. lap. Ezt az érdekes, rendkívül változó alakú fajt FUCHS először Radmanestről írja le, később Tihanyból említi, kiemeli azonban, hogy igen különös, miszerint Tihanyban csakis a faj lapos alakjai találhatók, de ezek elég gyakoriak. Nekem sikerült a sok lapos tekercsű példány között néhány tornyosat is találni, melyek a radmanestiekkel egyeznek. Az alacsony tekercsű példányoknak köldöke tágabb, mint a radinanestieké, azért nem tartom indokoltnak, hogy e fajt BRUSINA-val a tőle elnevezett Staja-nembe vegyük. Lelethely : E fajnak típusos példányai eddig csakis a felső-pannoniai emeletnek Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte szintjéből, valamint a Cong, rhomboidea szintnek Prosodacna Vutskitsi jellemezte facieséből ismeretesek. Gyűjtöttem Tihanyon a Fehérpart középső (II.) rétegében 3, a felsőben (111.) 29 és a szőlők alatti szakadék föltárásából 46 többnyire lapos példányt, továbbá Fonyódon a Fonyódhegy alsó (1. sz.) rétegéből a szállodával szemben 66, a vasútállomás mögötti homokgödrökben pedig 5 példányát. A LóczY-tól Zala-Apátiban gyűjtött anyagban, a 2 6-vel jelzett rétegből, van 8 fogyatékos példány, melyeket ide vagyok hajlandó venni. HALAVÁTS Túrról említi a Prosodacna Vutskitsi szintjéből, én itt 14 fogyatékos példányt gyűjtöttem, melyet csakis kérdőjellel merek ide venni. Tabról azonban a Retkesárok téglavetőjének föltárásából 37 többnyire alacsony és a ságvári Lukasdombról kapott anyagból néhány töredékét sikerült kipreparálnom. T. ROTH LAJOS Lengyel-Tótiban gyűjtötte példányait, valamint egy példányát ugyané szintből Tabon, a Csibehegy alsó homokrétegébó'l. 13. Valvata (Cincinna) obtusaeformis nov. sp. (III. tábla, 20a. és 206. ábra.) A laposan kúpdad ház 3'5 elég gyorsan növekedő domború oldalú kanyarulatból áll, melyeket mély varratvonalak különítenek el egymástól. A tompa búbban végződő tekercs csak fél olyan magas mint az utolsó kanyarulat. A búb a központból hátrafelé tolt, ferdén álló, minek következtében minden kanyarulat elől jóval magasabb mint a szájnyílással ellentétes oldalon. A tölcsérszerű köldök szűk. A szájnyilás csaknem köralakú, az összefüggő éles ajkak felül gyenge szöget formálnak. Az elég vastag héjjú fehér ház felületét finom, de éles növedékvonalak fedik. Öcsi lerajzolt példányom 4 mm. magas, 4'5 mm. széles. Ez a faj a Cincinna piscinalis MÜLL , és Cincinna obtusa STUD , között áll, de mindkettőtől eltér. Vastagabb házú mindkettőnél és míg a C. piscinalis maga-
