A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája
4. balatoni fosszilis fák monográfiája. 25 kék vannak. A törzsekről továbbá meg van említve, hogy igen vastag bélcsövük van. Hogy mit tartsunk erről a fáról, az iránt valóban kétségeink lehetnek. Rám azt a benyomást teszi, hogy a rajzok hibásan rekonstruált szerkezetet mutató sematikus rajzok, s azt hiszem, hogy a leírt, képzelhetetlen szerkezet nem felel meg a valónak. Nem különböztethetők meg továbbá mint külön fajok: az Araucarites Rollei (UNG.) (46 23 0, 16 40 L), A. Richteri (UNG.) (46 23 0), A. Fleurotii (MOUG.) (13 2 5 7, 16 40 0) és a Dadoxylon annulatum (DAWSON) 1 (25 10 0) sem. A harmadik, típus gyanánt kiemelhető paleozoi-korú Araucaria-szerkezetű fa, az Ullmannites saxonius (GÖPP.) volna (13 2FL L, 16,, J U) (3. kép). Tracheidáin az udvaros gödör kék 2—4, ritkán 5 sorban állanak, 13—15 p, szélesek, száduk hasítékos, keresztben álló. A bélsugarak egysejtnyi szélesek, 3—50 sejtnyi magasak. A bélsugársejtek gödörkéi felemás gödör kék, hosszúkás belső pórussal, és az egy tracheidával alkotott négyszögbe többnyire 4•—-6 gödörke esik. Igen élesen kifejlett évgyűrűi vannak. Bélcsöve vékony. Daczára annak, hogy ezt a fajt az egyes szerzők különféleképen ítélik meg, 2 mint olyan Ullmannites-1, a melynek tracheidáin 3—5 sorban foglalnak helyet a gödörkék, megkülönböztethető típus gyanánt meg kell tartanunk. A GÖPPERT leírása s rajza szerint (13 2FL L) az U. saxonicusnak egyszerű és összetett gyantavezetékei is volnának. Az összetett gyantavezetékeknek a diagnózisba történt felvétele hibás megfigyelésből ered. Ezt bizonyítja a rajz is, a mely ugyancsak kétes eredetű hézagot tüntet fel a szövetben. Az Arboretum-ban levő példányt megvizsgáltam, de összetett gyantajárat a csiszolatokon nem fordul elő. A permi Araucaria-szerkezetű fák közül, különösen előfordulási körülményei és réztartalma következtében, kiváló faj az Araucarites cupreus GÖPP. (17 6 2, 16 40 1), a melyhez azonban, a leírásokból és a GÖPPERT Arborétumában levő példányokból kivehetőleg, kétféle fa csatoltatik. Ezek közül az Uraiból számazó (a), az Ullmannites Rhodeanus típustól nem választható külön. Miután azonban a bélsugarak gödörkéinek alkotása és száma nincsen megállapítva, s ezt az Arboretum-beli példányból sem lehetett biztosan megállapítanom, az U. Rhode anus-hoz való csatolása sem lehet egészen biztos. Ezzel szemben a mannsfeldi (ti) A. cupreus-fa) egészen biztosan az Ullmannites saxonius-hoz csatolható. Az A. Kutorgae MERCKL. és A. subtilis MERCKL. (27 F) 3, 16 40 1), hézagos leírásuk következtében, hisztologiai alapon szintén nem képviselhetnek külön típusokat. GÖPPERT (16 40 1) e két fát az A. czipreus-hoz tartozónak véli, nemkülönben az A. permicus (MERCKL.) (27 16 40 1) fajt is. Az utóbbinak tracheidáin 2—5 sorban álló udvaros gödörkék vannak, s ezen az alapon Pycnophyllites, vagy pedig Ullmannites 1 Quaterly Journ. of the Geolog. Society of London. 1866. p. 145. Tab. V. Fig. 10—13. 2 GÖPPERT (16 39 9) az A. Schrollianus-hoz hasonlónak mondja. MORGENROTH részben a Pycnopliyllum Brandlingii-\\e.z (30 3 n), részben a Cordaites Schenkii (30 t l) fajhoz sorozta. SCHENK (36 GC 6) Pycnophyllum-ikraiV. tartja. 3. kép. Ullmannites saxonicus (GÖPP .). — Radiális hosszmetszet. 200/1.
