A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
105 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. 26 Pl. soleno'cides-né\. A Pl. soleno'cides növedékvonalai erősebbek. Alakom hasonlít a Pl. oncostomus Büus.-hoz (Iconogr. III. 7—9.), csakhogy ennél is egygyel több kanyarulat van, mint a Pl. parvulus-nál, azonkívül pedig az Pl. oncostomus-nak periferialis éle van, ami a Pl. parvulus-nál hiányzik. Mind e különbségek indokolják új fajom jogosultságát. Lelethely: A tihanyi Fehérpart felső (III.) rétegéből 12, a szőlők alatti föltárásból 1, Fonyódon pedig — a Fonyódhegy alján — a szállodával szemben 2 példányt gyűjtöttem. 18. Planorbis Fuchsi LÖRENTHEY. 1902. Planorbis (GyratilusJ Fuchsi LÖRENT. — LÖRENTHEY: Pannonische Fauna von Budapest. P. 189. Taf. XII. Fig. 14. (Lásd ugyanitt az előző irodalmat). Ennek a Radmanesten ugyancsak a Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte szintben, valamint Tinnyén mélyebb szintben előjövő fajnak Tihanyban és Fonyódon találtam példányait, melyek alul valamivel domborúbbak, mint a tinnyei példányok, minek következtében a perifériális él is lekerekítettebb; szóval példányaim teljesen a radmanestiekkel egyeznek. Lelethely: Ezt a Radmanesten is előjövő, de még a Balatonmellékéről ismeretlen fajt 7 példányban gyűjtöttem a tihanyi Fehérpart felső (111.) rétegében és 1902-ben Fonyódon a Fonyódhegy alsó rétegéből a szállodával szemben. 19. Planorbis micromphalus F UCHS (non SANDB.) 1870. Planorbis micromphalus FUCHS. —• FUCHS : Fauna v. Radmanest. P. 346. (non Figur). 1870. » » » — FUCHS : Fauna v. Kúp. P. 542. 1896. » » » — BRUSINA: Coll. néog. á l'expos. de Budapest. P. 117. 1902. » » » — BRUSINA : Iconogr. moll. foss. Taf. IV. Fig. 50—52. 1903. » » » — LÖRENTHEY: A szarm. és pann. képz. áthidaló rétegek Magyarországon. 64. lap. 1904. Planorbis micromphalus FUCHS. — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 120. lap. Ennek a Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte szintből Radmanestről és Kúpról ismert, de HALAVÁTS-tól nem említett fajnak Tihanyban és Fonyódon is megtaláltam a típusos példányait, melyek néha nagyobbak a radmanestieknél. Lelethely: A tihanyi Fehérpart alsó (I.) rétegéből 1, a felsőből (111.) két töredékes példányt gyűjtöttem. Fonyódon a Fonyódhegy alsó rétegében a szállodával szemben 12, a vasútállomás mögötti homokgödörben pedig 7 példányát találtam. Ide veszem még — bár kérdőjellel — azt a két töredékes példányt, mely a peremartoni Unió Wetzleri-s szintből való. 20. Planorbis (Segmentina) Lócsyi nov. sp. (II. tábla. 18. ábra.) A vékonyhéjú fényes, fehér ház gömbszeletidomú (segm entförmig) erősen becsavarodó (involut). A tekercs szűk és kicsi, fölül kevéssé behorpadt. Fölül elég domború, középen kevéssé (homorú), alul behorpadt, lapos s a mély de igen szűk köldök felé gyengén lejtő. Az utolsó kanyarulat erősen lehajló (stark herabstei-
