A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
80 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. 26 Lelethely: Egy közepes nagyságú, kitűnő megtartási állapotban lévő típusos példányt gyűjtött T. R OTH Tabon a Hőjegihegy alján húzódó árok jobb lejtőjének b. rétegéből laza homokkőből és egy köbeiét a Szárazdtól ÉK lévő Gerenyászipuszta mellett. 19. Limnocardium polypleura BRUSINA. 1902. Limnocardium polypleura BRUS. — BRUSINA : Iconogr. moll. foss. Taf. XXVIII. Fig. 12—13. 1904. » » » —• HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 66. lap. Az eddig felsorolt szorosabb értelemben vett limnocardium-ok után, limnocardium gyűjtőnéven sorolok föl néhány alakot, melyeknek rendszertani helyzete még nincs tisztázva. Ennek a még le nem írt fajnak néhány sérült példányát gyűjtöttem Fonyódon. E rendkívül vékonyhéjú alaknak teljesen ép példányát csak igen kedvező körülmények között lehet majd találni, az eddig ismert példányok mind töredékek. Bordái laposak, kétélűek s velők csaknem egyenlő széles közöktől elkülönítettek. Elől és hátul a bordák fonalszerű finomságúak. Példányaim teljesen egyeznek a BRUSINA-nál lerajzolt görgetegi példányokkal.' Lelethely: Három sérült példányát gyűjtöttem e fajnak Fonyódon a Fonyódhegy alján, a szállodával szemben. Valószínűleg a Monodacna-khoz tartozik e faj. 20. Limnocardium nov. sp. ? (III. tábla, 6 a. és 6 b. ábra.) E rendkívül kis (1 mm. hosszátmérőjű) faj kerekded, eléggé domború, elől lekerekített, hátul gyengén lemetszett, de nem tátongó. A teknő legdomborúbb középen, innen jobbra és balra egyenletesen laposodik. A búb becsavarodó, kevéssé mell felé, a hasoldal felé (Vcntralseite) fordított és csaknem középen lévő. A felületet 7—9, a középig lassankint növekedő, innen hátrafelé ismét egyenletesen, de lassan kisebbedő borda diszíti. A bordák keskenyek, erős, hegyes tüskékkel díszítettek, melyeket körülbelül 2 —4-szer olyan széles közök választanak el egymástól; a bordaközöket erős növedékvonalak diszítik. A teknő középvonalában van a legszélesebb bordaköz, melyet jobbról és balról a két legerősebb 4. és 5. vagy 5. és 6. borda szegélyez, a két szélső borda pedig teljesen a teknő szélére jut. A bordák és bordaközök nincsenek élesen elkülönülve egymástól. A hátsó mező, mely a lemetszett résznek felel meg, a két hátsó borda között van. A bordáknak belül a búbig terjedő mély barázda felel meg, az első és utolsó bordának kivételével. A lunula és a búb mögötti szalagágy (Bandgrube) hosszúkásak s a mellső és utolsó (tüskés) bordáktól élesen szegélyzettek. Egyetlen cp jobbteknőm zárópárkánya eléggé ívelt. A zár teljesen kifejlődött, van egy gyenge zárófog és elől-hátul 1 — 1 gyenge oldalfog. Ép példányom méretei: hossza I mm., magassága 0'8 mm. és a vastagsága körülbelül 0'4 mm. Ez új fajhoz legjobban hasonlít a tinnyei mélyebb szintből való L. minimum LÖRENT. Nagyságra, külalakra és a bordák eloszlására nézve csaknem teljesen egyezők; csakhogy míg a minimum bordái szélesek és pikkelyesek, addig e fonyódi új faj bordái keskenyek és erős tövisekkel díszítettek, míg a minimum-nak a bordái
