A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
75 Aclatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához. 8. Limnocardium pseudo-vicinum nov. sp. (I. tábla, 11. ábra.) Az aránylag kis teknőjű megnyúltan tojásdad, eléggé domború, elöl lekerekített, hátúi lemetszett, de valószínűleg nem tátongó. A záróperem gyengén ívelt. A búb kevéssé kiemelkedő, gyengén bekunkorodó, a középvonalból kevéssé mellfelé tolt. A felületet elől 16 hátrafelé erősbödő magas borda díszíti, melyek közül a mellső 5—6 háztetőszerű, a következő 7—8 lekerekített, míg a 7 utolsó szintén élezett, háztetőszerű, de symmetriátlan, mivel mellfelé gyengén, míg hátrafelé elég hirtelenül lejtő. A hátsó mezőt (Hinterfeld) 5 hátrafelé gyengülő fonalszerű, éles borda díszíti. Bordákat a jóval keskenyebb közöktől éles vonalak különítik el. A bordáknak a teknő belső felületén a búbig terjedő barázdák felelnek meg, melyek a búb felé alig észrevehetően gyengék, míg a szélek felé tölcsérszerűen kitágulok; a barázdák elől igen gyengék, míg hátul a magasabb bordáknak megfelelőleg erősek. A jól kifejlett élesen határolt lunula lándzsaalakú. A zár egyetlen jobb teknőmben egy gyenge zárófogból és elől hátúi 1 — 1 oldalifogból áll. A zárófog előtt mély gödör van a balteknő zárófogának befogadására. A teknő pereme fogazott. A növedékvonalai finomak, de a bordák közötti tereken azért élesen kiemelkedők. Méretek: hossza: 19 mm., magassága 9 mm., vastagsága 6 mm. Ez új faj legközelebbi rokona a L. vicinum F UCHS sp., mely hátul jóval erősebben keskenyedő, mint a pseudo-vicinum. Míg a vicinum-nál a mellső részen 13 —14 borda van, melyek közül az első 10 lekerekített, részarányos, a mellső résznek ezután következő 3—4 bordája pedig élezett, háztetőszerü, részaránytalan; addig a pseudo-vicinum-nál itt 16 borda van, melyek közül már a mellső 5—6 élezett, háztetőszerű, az ezután következő 7 — 8 lekerekített mint a vicinum-nál s az utolsó 3 pedig hasonlóan élezett és részaránytalan kifejlődésű mint a vicinum-nál. A hátsómezőn a vicinum-nál 3—4, a pseudo-vicinum-nál pedig 5—6 fonalszerű borda van. A vicinum bordái általában erősebben kiemelkedők s erősebben élezettek. Ez is miként a L. vicinum átmenetet formál a háromszögű bordájú fajoktól a laposbordás alakokhoz; mivel mindkettőnél van lapos és élezett, háromszögű borda. Lelethely: Ez új fajnak egyetlen jobbteknőjét találtam Tihanyban a Fehérpart középső (II.) rétegében. 9. Limnocardium oclictophorum BRUSINA. 1883. Adacna ochetophora BRUS. — BRUSINA: Congerienschichten v. Agram. 1'. 157. Taf. XXIX. Fig. 47. 1893. Limnocardium ochetophorum BRUS. — LÖRENTHEY: Szcgzárd, Nagy-Mányok és Árpád. 91. (27.) lap. 1894. Limnocardium ochetophorum BRUS. — LÖRENTHEY: Kurdi fauna. 12. lap. 1903. » » » — ANDRUSSOFF: Brackwassercardiden. Pag. 43. Textfig. 2. 1904. » » » — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 64. lap. Ezt a magyar korona országainak nyugati részéből Okrugljakról, Kurdról, Szegzárdról és Nagy-Mányokról ismert fajt T. R OTH LAJOS Tabon is megtalálta. Ezek a példányok is teljesen egyeznek a szegzárdi és kurdi példányokkal, amennyiben kicsik, csakis néhány milliméter átmérőjűek. Itt is elől 5—8 erősebb, míg hátul
