A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
65 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. 26 ahol az ép példányok mellett a tihanyiakkal teljesen egyező töredékeket is találtam. Eddigi megfigyeléseim mindesesetre azt mutatják, hogy még a felső-pannoniai emeletnek a Cong, triangularis és C. balatonica tömeges föllépésével jellemzett szintjében az An. Horváthi ritka, addig az An. Brandenburgi igen elterjedt faj. HALAVÁTS a «Pontusi irodalom» czímű összeállításában a Brandenburgi-1 összevonja a Horvdthi-val. Én jóval bőségesebb egybevető anyagomból sem győződhettem meg ez alakok azonosságáról. Lelethely: A tihanyi Fehérpart felső (III.) rétegéből gyűjtöttem több töredéket. 3. Anodonta ind. sp. A fonyódi édesvízi faciesben (4. sz. réteg) találtam több héjtöredéket és hullámos növedékvonalakkal diszített búbrészt, melyet fajilag meghatározni nem lehet. Valószínű, hogy úgy e töredékek, mint azok is, melyeket HALAVÁTS a balatonfő-kajári szenes rétegből, tehát a fonyódival egyező szintből «Anodonta sp.» néven említ, szintén az A. Brandenburgi-\\oz tartoznak, sőt valószínűleg ehhez tartoznak a tabi Retkesárok föltárásából kapott töredékek is. VI. Plagiodacna ANDRUSSOFF. ANDRUSSOFF az elegyesvízi cardium-okról írott tanulmányában «Studien über die Brackwassercardiden» 1 1903-ban olyan cardiumfélékre állítja föl e nemet: melyeknél az oldalfogak hiányzanak, a zárófogak (Cardinalzähne) megnyúltak, ferdén és a zárópárkány felé hajlók. E nem alakjai ANDRUSSOFF szerint nemileg a szarmata korszakbeli Cardium Fischerianum DöNG.-ból származnak. HALAVÁTS e nemet nem említi a Balatonmellékéről. Ide a faunának csak a következő rég ismert faja tartozik. 1. Plagiodacna Attingeri F UCHS sp. 1870. Cardium Auingeri FUCHS — FUCHS : Congericnschichtcn von Radmanest. P. 358. Taf. XV. Fig 1-3. 1892. Liinnocardium Auingeri FUCHS sp. — LÖRENTHEY: Adatok Hidasd baranyamegyei helység felső-pontusi faunájához; Földtani Közlöny XXIII. köt. 5. lap. 1893. Limnocardium Auingeri FUCHS sp. — LÖRENTHEY: Kurd tolnamegyci helység pontusi faunája. (Földt. Közlöny. XXIV. köt. 12. lap.) 1902. Limnocardium Auingeri FUCHS sp. — BRUSINA : Iconographia. Taf. XXVIII. Fig. 22—23. 1903. Plagiodacna Auingeri FUCHS sp. — N. ANDRUSSOFF: Brackwassercardiden. P. 15. 1904. Limnocardium Auingeri. FUCHS sp. — HALAVÁTS: Pontusi irodalom 55. lap. E faj még eddig a balatonkörnyéki pannóniai rétegekből ismeretlen volt. F UCHS a balatonkörnyéki Cong, triangularis és C. balatonica tömeges föllépésével jellemzett szinttel egykorú radmanesti rétegekből írta le. Később nekem is sikerült a felső-pannoniai emelet Cong, rhomboidea jellemezte magasabb szintjében is megtalálni Hidason és Kurdon s most a Balaton környékén a radmanestivel egykorú rétegekben. HALAVÁTS e fajt nem említi a Balatonmellékéről. Lelethely: Körülbelül 10 példánynak a jól fölismerhető töredékét gyűjtöttem a tihanyi Fehérpart alsó (I.), körülbelül 20 részben egész, részben töredékes 1 Mémoires de l'académie imperiale des scienccs de St.-Pétersbourg. VIII. Serie. Vol. XIII. No. 3. 1903. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. köt. 1. rész. Pal. Függ. 5
