A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
52 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. 26 vetőből. Azt hiszem, mindkét helyen a Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte szint van föltárva, legalább arra kell következtetni abból, hogy HÖRNES MÓR Radmanestről is említi e fajt, ahonnan pedig csakis a Cong, triangularis és Cong, balatonica jellemezte szintet ismerjük. 9. Congeria dactylus BRUSINA. 1894. Congeria dactylus n. sp. — BRUSINA : Note prólim. sur le groupe des Aphanotylus; Glasn. hrv. narav. druz. Bd. VI. Pag. 243. 1897. Congeria dactylus BRUS. — ANDRUSOV: Drcissensidae Eurasiens. P. 664. 1900. » » » — » Drcissensidae Eurasiens. Erstes Supplement. P. 80. Resumé. P. 125. 1902. Congeria dactylus. BRUS. — BRUSINA : Iconographia. Taf. XX. Fig. 9—17. 1902. » » » — HALAVÁTS: Balatonmelléki pontusi fauna. 28. lap 1904. » » » — » Pontusi irodalom. 37. lap. Ennek az érdekes nagy fajnak csak típusos töredékét találtam, s miként az eddig ismert példányokból, úgy ezekből sem lehet megítélni, hogy a köpenybenyomatnak van-e öble s hogy esetleg az alak nem volt-e hátul tátongó. így tehát e faj rendszertani helyzetét még ma sem lehet tisztázni. Sajnos, hogy éppen ebből a Cong, dactylus-t tartalmazó rétegből (a Fonyód-hegy középső (II.) szintjéből) nem gyűjthettem elegendő anyagot s így bár 10 példány töredékét találtam, a legépebb példányom mégis csak annyira ép, mint a BRUSINA Iconographiájának XX. tábla 10. ábrájában közölt példány. Lelethely: BRUSINA és HALAVÁTS e fajt Keneséről említik, míg én Fonyódon a Fonyódi hegy 4. számú rétegéből gyűjtöttem. 10. Congeria triangularis PARTSCH. (I. tábla, 1. ábra.) 1902. Congeria triangularis PARTSCH. — HALAVÁTS: Balatonmelléki pont. fauna. 25. lap. (Lásd itt az előző irodalmat.) 1904. Congeria triangularis PARTSCH. — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 45. lap. E faj tömegesen fordul elő közvetlen a Cong, rhomboidea jellemezte szint alatti rétegekben, melyet hazánk területén éppen a Cong, balatonica és típusos Cong, triangularis tömeges előfordulása jellemez. Érdekes, hogy e szintnek a balatonmelléki lelethelyein mindkét faj állandóan kisebb, mint Radmanesten. A kifejlett példányok mellett találtam 5 mm. átmérőjű embryonális példányokat. Ezeket eleinte külön fajnak volna hajlandó tartani az ember, miután két egyenlő erősségű ráncz fut a búbtól hátrafelé. Ha azonban az ember a fejlett példányok búbrészeivel hasonlítja össze, rögtön kitűnik a faji azonosság. Meg kell még jegyeznem, hogy az embryonális példányoknál feltűnő nagy a mellső-byssusizomágy (apophysis). Lelethely: E fajnak típusos példányai eléggé el vannak terjedve, bár nem annyira gyakoriak, mint a társaságukban előforduló Cong, balatonica. Egy töredékes példányát gyűjtöttem a tihanyi Fehérpart középső (11.) szintjében, míg ugyanitt a felső (III.) szintben már nyolezat, melyek közül csak egy teljesen ép s egy 5 mm. átmérőjű embryonális példány van. Egy példányát találtam még a Fehérpart alján az omladékban kimosva, továbbá a tihanyi kolostor alatt a víz szélén, az ottani alluviumban másodlagos fekvőhelyen. Fonyódon a Fonyód-hegy alján a
