A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Halaváts Gyula: A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája
A balatonmelléki / lontusi korú rétegek faunája.. 126 m.), Kelenczén (Szilágy m.), Beocsinon (Szlavónia), Zágráb vidékén előforduló Congeria banaticá-s rétegek. A C. banatica Baranyamegyében fehér márgákban található, s így ebben a petrografiai momentumban megtaláltuk tán a horvátországi fehér márgák valószínű helyét a rétegsorban. Még idősebbnek tartom a Langenfelden (Temes m.) tőlem fölfedezett s leírt faunát, mely a Congeria Zsigmondyi-V tartalmazza, s mely fauna bár már típusos pontusi jellegű, de olyan limnocardinmokat gyűjtöttem ott, melyek nagyon emlékeztetnek a szarmata korú cardiumokra. — Hasonló korú rétegek előfordulnak Zilahon (Szilágy m.). A rétegeknek azt a csoportját, mely a fossziliáknak azokat a társaságait tartalmazza, melyeket fentebb jeleztem, tekintem én az alsó-pontusi emeletnek, nemcsak azért, mert a faunák jellege, de különösen egyes vezérkövületeik következtében nagy közöttük a rokonság, de azért is, mert e rétegek lerakódása után a pontusi kor történetében nagyobb változás tapasztalható. Az a kontinentális emelkedés, mely nyugaton elzárta teljesen a tengerekkel való összeköttetést s létrehozta az Alpok és Kárpátok övezte medenczében az elegyes vizű pontusi tavat: az alsó-pontusi emelet lerakódása után ismét erősebben megnyilatkozott és a stájer és wieni öbölből, valamint Szilágymegye egyrészéből és a temesi öbölből szárazföld lett, hol még csak egyes édesvízi medenczékben s a folyóvizek árterein rakódnak le újabb képződmények, de maga a tó itt nyugaton és keleten jóval kisebb lesz, térfogatából veszít. Ezt legszebben bizonyítja az a tény, hogy itt nyugaton és keleten hiányoznak azok a rétegek, melyek tovább keleten pl. már a Balaton környékén oly szépen ki vannak fejlődve. De bizonyítja az is, hogy e rétegcsoport fedőjében, a wieni öbölben hatalmas kavics-lerakodás jelenik meg a szárazföld folyójának munkája gyanánt. A wieni öbölben előforduló belveder-kavics az e korban már szerepelni kezdő Dunának a lerakodása, mely azután, hogy Dévény és Pozsonynál a Kárpátokat is átnyeste: Mosony- és Vasmegyében rakja le kavicshordalékát, melynek korát a benne Doroszlón (Vas m.) lelt Mastodon arvemensis CR . et JOB . maradványok határozzák meg. A főleg nyugaton, de a keleti szélen is terjedelmében megkisebbedett elegyes vizű tóban tovább képződnek a pontusi kor rétegei s benne olyan társasága a molluskáknak él, mely az előbbenitől különbözik, bár benne találkozik olyan hosszú életű, mely már ott is megvolt. A Balaton mellékén a Vörös-Berényen és Peremartonon gyűjtött Melanopsis Martiniana és M. impressa tartalmú rétegek fedőjében olyan rétegcsoport következik, melyeknek számos rétege sok jól föntartott molluskát tartalmaz, s melyben — miként azt fentebb láttuk — két csoportot különböztethetünk meg. Az alsó a Congeria nngula caprae-s szint, melyből Tihanyon, Vörös-Berényen gyűjtöttünk, s mely még megtalálható a Bakony ellenkező lejtőjén Somlyó-Vásárhelyen s délen Horvátországban Krawarskón. A felső a Congeria balatonicá-s szint, melyben a hozzá társuló viviparák alapján négy alszintet különböztettem meg Tihanyon, Kenesén stb. s mely szint már régebben Radmanestről (Krassó m.) is ismeretes. A rétegeknek ezt a csoportját a középső- pontusi emeletnek tekintem azon okoknál fogva, melyeket az elébb kifejtettem. A középső-pontusi időszak után ugyanis, ismét főleg nyugaton és északon a pontusi elegyes vizű tó terjedel-
