A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Halaváts Gyula: A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája
A balatonmelléki / l ontusi korú rétegek f aun á ja. . 126 megkülönböztethető, Tihanyon, Vörös-Berényen, Kenesén, Szántódon, Fonyódhegyen, Zala-Apáthin konstatálható. A felső-pontusi emelet pedig elegyes vizű fáciesként a somogyi dombságban Köttsén, Túron, Nagy-Berényben, s a Bakonyban Hegymagoson jelentkezik; — édesvizi fáciesét ellenben Kenesén a Fancséroldalban, Balatonfő-Kajáron három helyen, a Bakonyban Nagy-Vázsonyon és Öcsön találtuk meg. * Lássuk ezután: a balatonmelléki pontusi emelet hogy illik bele a nagy magyar birodalmi pontusi tónak — melynek Wien táján és Stájerországban a birodalom határán túl egy-egy öble van — általános keretébe. A neogén szisztéma kezdetén, a mediterrán korban a Magyar Birodalom Kárpátok és az Alpok övezte nagy medenczéje még annak a földközi tengernek egy részét képezte, mely a mai Földközi-tengernél jóval északabbra Európa közepén vonult át s Keleten egészen Perzsiáig követhető. Az Alpok erősebb emelkedése következtében azonban a mediterrán kor végén nyugaton az óceánnal való összefüggés megszűnt s a szarmata-korban a birodalom területén olyanféle kevésbbé sós tenger keletkezett, minő ma a Fekete-tenger. Ez a szarmata-tenger nyugaton az Alpokig terjed a wieni és stájer öblökben, míg keleten Oroszország déli részét és a Kaukázus két oldalát a Kaspi-tóig is még borította. A szarmata-tenger azonban idővel sótartalmában és terjedelmében veszített s helyén — a pontusi korban — elegyes vizű tavak keletkeztek, hasonlatosak a jelenkor Kaspi- és Arai-tavához. Egyik ilyen elegyes vizű tó borította a Kárpátok és Alpok övezte nagy medenczét, míg Romániában, Oroszország déli részében és Francziaországban is terült el egy-egy tó e korban. A mi pontusi tavunkat a Kárpátok és Alpok övezik, javarészben tehát a magyar birodalmi nagy medenczét borította, a birodalom határain túl nyugaton Wien környékén és Stájerországban egy-egy öble volt, délen pedig átnyúlt Szerbiába is. Ezenkívül az erdélyrészi medenczében is víz borított egy kisebb területet. Ilyen nagy volt eleinte a pontusi tó. De ezt a medenczét nem egész terjedelmében borította elegyes víz, hanem több helyütt édesvízre valló üledékekkel is találkozunk a pontusi kor elején. Hogy ezek az édesvizi lerakodások a tó mellett volt kisebb medenczékben képződtek-e ? vagy pedig ez az édesvízre valló s a Melanopsis Martiniana és M. vindobonensis-szel jellegzett üledék ott jött létre, hol a tóba nagyobb folyóvizek torkollottak ? arra pozitiv felelet nem adható, de valószínű, hogy itt az egyik, ott a másik eset áll, a szerint, a mint vagy tiszta édesvizi fajokból áll a fauna, vagy elegyes vizű alakok is keverednek hozzá. A pontusi kor elején képződött üledék legrészletesebben a bécsi medenczében lőn tanulmányozva. FUCHS T. 1 119 Wienben ásott kút adatai részletes tanulmányozásának eredményeként a pontusi üledékben három szintájat különböztet meg, és pedig alulról fölfelé haladó sorrendben: a tipusos szarmata korú üledékre egy «határréteg» következik, erre pedig 1. a Congeria triangularis (helyesebben C. Hörnesi BRUS.) és Melanopsis impresso, 1 Jahrb. d. k. k. geol. R.-Anst. Bd. XXV, pag. 19.
