A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Halaváts Gyula: A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája
III. SZTRATIGRAFIAI RÉSZ. Mikor még tudományunk gyermekkorát élte s megkezdődött a földünk szilárd kérgét alkotó rétegeknek a bennök eltemetett szerves maradványok alapján való osztályozása: azt a nagy rétegcsoportot, mely a másodkornál (a mezozói gruppnál) fiatalabb, liarmadkornak (tertiär, kajnozói grupp) nevezték el. Majd nemsokára a Nyugat geologusai a harmadkort is, eleinte nagyobb, később ezeken belül kisebb rétegcsoportokra osztottak föl, egyben mindegyiküket meg is nevezve. A tercziér idősebb rctegcsoportjai, az eoczén és oligoczén szisztéma, miután nálunk a nyugatihoz nagyjában hasonlóan van kifejlődve, nálunk is azokon a neveken szerepelnek, mint a Nyugaton. Nem így azonban a tercziér fiatalabb fele, melyet ott két csoportokra: a mioczén és plioczén szekczióra osztottak föl. Ez, a neogén nevet nyert rétegcsoport itt a Keleten attól elütő módon van kifejlődve, azért azzal való párhuzamosítása csak az újabb korban sikerült az emlősök alapján, régebben azonban nem tudták- azzal időbelileg összeegyeztetni, s külön neveket kaptak. A neogént nálunk, eltérőleg a Nyugat kettős osztályától, négy csoportra osztották, illetőleg osztjuk, a szerint, a mint a rétegek sóban dúsabb tengerből (a mediterrán korban); sóban szegényebb tengerből (a szarmata korban); elegyes és édesvizű tóból üllepedtek le. A neogénnak azt a rétegcsoportját, mely a szarmata korú rétegek fedőjében jelentkezik, s melynek üledéke, a benne található fossziliák alapján javarészben olyan elegyes vizű tóra vall, a minő manapság a Kaspi- és Aral-tó, a bécsi medenczében eleinte inzersdorfi rétegeknek (Inzersdorfer Schichten) nevezték. A XIX. század 50-es éveiben azonban, tekintettel az e rétegekben gyakori congeriákra, congeriás rétegek (Congerien-Schichten) nevet kapták. •—Csakhamar azonban bebizonyosodott, hogy congeriák nemcsak e rétegcsoportban, de öregebb és fiatalabb üledékekben is nagy mennyiségben előfordulnak, s mert időközben a Fekete-tenger északi partjain ezekkel egykorú üledékeket BARBOT DE MARNY 1 pontusi rétegeknek nevezte el: a XIX. század 60-as éveiben a mi rétegeinket ís e névvel jelölték meg és jelölik javarészben még ma is. 1875-ben jelent meg NEUMAYR M. és PAUL C. M. az a klasszikus műve, melylyel a neogén egy újabb, legfelsőbb emeletének, a levantei emeletnek alapját vetették meg. E műben azonban NEUMAYR nemcsak a szlavóniai rétegek faunáját tárgyalja, dc — nem vévén tekintetbe azokat a társaságokat, melyekben találhatók — 1 Geolog, ocserk Chersonskoj Guberniji, St.-Petersburg, 1869.
