A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Halaváts Gyula: A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája
A balatonme lléki / l ontusi korú rétegek faunája.. 126 Uj alakunkat FUCHS TIVADAR úrnak, a bécsi cs. és kir. udvari természetrajzi múzeum földtan-palaeontologiai osztálya igazgatójának tiszteletére nevezem el, ki általában a magyar, különösen azonban a tihanyi pontusi korú fauna ismeretét jeles közleményeivel gyarapította. G ENUS: PUPA LAMARCK. Pupa callosa REUSS. III. tábla, 9. ábra. 1852. Vertigo callosa n. sp. — REUSS A. E.: Geogn. Skizze der tert. Süsswassersch. des nördl. Böhmens; Paiaeontographica, Bd. Ií, p. 30, Taf. Ill, fig. 7. 1860. Pupa callosa REUSS. — REUSS A. E.: Die foss. Mollusk. d. tert. Süsswasserkalke Böhmens; Sitzber. d. k. Akad. d. Wiss. Bd. XLII, p. 72, Taf. II, fig. 6, 7. 1860. — — — SANDBERGER F.: Die Land- und Süsswasser-Conchylien der Vorwelt, pag. 400, Taf. XXIV, fig. 19. A balatonmelléki felső-pontusi emelet édesvízi fáciesében Kenesén, a Fancséroldal 1. és 2. sz. rétege közötti kék agyagban és Nagy-Vázsonyon ritkábban, míg Öcsön a tufás agyagból 53 példánya került elő e zömök /«/ír-fajnak, melyek az idézett helyek leírásaival és rajzaival a Pupa ca/losá-x\zik oly jól megegyeznek, hogy ezzel azonosítom őket. Pupa öcsensis n. sp. III. tábla, 10. ábra. Háza kicsiny, tojásalakú, öt balra kanyarodó, mérsékelten növekedő, kissé domború kanyarulatból áll, melyeket mély varrat választ el egymástól. Felülete sima, csak a finom növedékvonalak látszanak meg rajta. Az utolsó kanyarulat a nyílás közelében megszűkül s külső részén egy barázda látható. Nyilása háromszögű, s beléje két fog nyomul, melyek közül az egyik előző kanyarulat alsó részén van, míg a második a külső barázdának befelé való folytatása. Ajkai összefüggők, a belső vékony lepelként az előző kanyarulat alsó részét borítja, míg a külső éles, kissé kikunkorodó. A lerajzolt példány magassága T5 %>, szélessége 0'8 '%. Új alakunk emlékeztet az előbb leirt P. callosá-ra, mind a kettő zömök termetű, határozottan különbözik azonban tőle azáltal, hogy balra kanyarodik, az utolsó kanyarulat végének alkotása, végül fogainak száma által. Öcsön a felső-pontusi emelet édesvízi faciesét képező tufás agyagból 11 példánya került elő. Pupa Bertliae n. sp. III. tábla, 12. ábra. Háza tojásalakú, öt hirtelenebben növekedő domború kanyarulatból áll, melyeket mély varrat választ el egymástól. A ház felülete sima, s csak az utolsó kanya-
