A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Halaváts Gyula: A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája
A balatonmelléki / l ontusi korú rétegek faunája.. 126 Planorbis Brusinai LŐRENTHEY. 1894. Platiorbis Brusinai n. sp. — LŐRENTHEI I.: Kurd tolnamegyei helység pontusi faunája; Földt. Közi. XXIV. k., 23. 1. 1895 . LŐRENTHEI I.: Újabb adatok Szegzárd felső-pontusi faunájának ismeretéhez; Természetrajzi Füzetek, XVIII. k., 257. 1., VIII. tábla, 9—10. ábra. 1902. BRUSINA S.: Iconogr. mollusc, foss. in teli. tert. Hungáriáé, Croatiae etc. Tab. IV, fig. 23—25. Köttsén a Tabra vivő út mentén föltárt fossziliás rétegből két példányát gyűjtöttem. GENUS: A n C y 1 U S GEOFFROY. Ancylus hnngaricus BRUSINA. 111. tábla, 6. ábra. 1902. Ancylus hungar 'icus n. sp. — BRUSINA S.; Iconogr. mollusc, foss. in teli. tert. Hungáriáé, Croatiae etc. Tab. I, fig. 22—25. Háza ferde kúpalakú, hosszúkás ovális körvonalú. Hegye hátul van, hátra s kissé jobbra hajlott. Felületét majdnem bordákká erősödő növedékvonalak fedik. Az eddig a plioczénból ismert ancylusoktól könnyen megkülönböztethető. Ezek között a legmagasabb, s hegye egyiknél sincs annyira hátul, mint ennél. A lerajzolt példány hossza 5 "%, szélessége 3 magassága 2 "%. A balatonmelléki felső-pontusi korú rétegekben eléggé elterjedt faj. Többkevesebb példánya került elő Kenesén, a Fancséroldal 2. sz. rétegéből (innét való a lerajzolt példány is); Balatonfő-Kajáron a pinczék mögötti leásásból; Fonyódon a hegyfal küzépmagasságában levő fossziliás rétegből. GENUS: L i m a X L AMARCK. Limax crassitesta REUSS. 1868. Limax crassitesta n. sp. — REUSS A. E.: Paláont. Beitr. 5. Über einen neuen foss. Fimax; Sitzber. d. k. Akad. d. Wiss. Bd. LVII, p. 79, Taf. I, fig. 1. REUSS e fajt, mely Tuchofic-en (Csehország) fordul elő, a következőkép írja le: «Héja körülbelül 5 %> hosszú s 35 "% széles, e mellett meglehetősen vastag, különösen a búb közelében. Körvonalában a tőlem ismert limax-fajok közül leginkább a L. variegatus DRAP.-IIOZ közeledik. Négyszögűen ovális, csak kissé hajlott párhuzamos oldalakkal. Mellső széle gyenge ívet képez; a mellsőnél csak kevéssel szélesebb hátulsó vége ellenben, úgy látszik, többé-kevésbbé ferdén lemetszett, a mennyiben az igen kurta, kissé az egyik oldal felé helyezkedett búbot az ellenkező oldalon rendszerint kis melléklebernyeg előzi meg, melyet azonban a búbtól kis kimetszés különít el, akár csak a L. variegatus- nál. A kevéssé domború felső
