A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Halaváts Gyula: A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája
A balatonmelléki / lontusi korú rétegek faunája.. 118 Melanopsis Bocttgeri n. sp. II. tábla, 14. ábra. Háza kúpalakú 7—8 egyenletesen növekedő kanyarulatból áll, melyek határozott varrattal formálják a hegyes spjrát. Az első 2—3 embrionális kanyarulat sima, * a többit, a varraton túl a kanyarulat felső egynegyedében kezdődő, meglehetősen sűrűn álló hosszbordák fedik, melyek felső részökben többé-kevésbbé hegyes tüskékben végződnek, sőt egyes példányokon alsó részök is tompa csúcsban végződik. Az utolsó kanyarulaton e hosszbordák valamivel ritkábbak és vagy felül és alul tompa csúcsban végződnek, vagy a kanyarulat közepén jelentkező két sor gyöngy helyettesíti őket. Alapi része sima. Nyílása felül kicsúcsosodó, tojásdad alakú, belső ajka megvastagodva fedi az orsót, külső ajka éles. Csorgója széles, hátra görbült. A lerajzolt közepes nagyságú példány hossza 13 "Ím, szélessége...... 6 "Ím. Új alakunkat dr. BOETTGER OSZKÁR frankfurti tanár úr tiszteletére nevezem el, ki újabban becses adatokkal öregbítette Hazánk neogén korú faunáinak ismeretét. Gyakori Vörös-Berényen a Fűzfő-major melletti mély útban és Kenesén a Fancsérpart 2. sz. rétegében. Ritkább Fonyódon a hegyfal középső része fossziliás rétegében és Hegy magoson a Szt-György-hegy oldalában. Melanopsis gradata FUCHS. II. tábla, 15. ábra. 1870. Melanopsis gradata n. sp. — F UCHS TH.: Die Fauna der Congerienschichten von Tihany, am Plattensee; Jahrb. d. k. k. g. R .-Anst. Bd. XX, p. 539, Taf. XX, fig. 13—14. Háza kúpalakú, hegyes, nyolcz mérsékelten növekedő kanyarulatból áll. Ezek közül az embrionális sima, a többinek középső részén éles gerincz fut le spirálisan, melyen hegyes, a felsőkön sűrűbben, az alsókon ritkábban, bütykök helyezkednek el, mely bütykök lefelé tompa bordákként folytatódnak. Az utolsó kanyarulaton nem érnek le egészen a csörgőig. A spirális gerincz fölötti rész gyengén homorú. Nyílása felül kicsúcsosodó tojásdad alakú, a külső ajak éles, belső ajka kissé megvastagodva ráborul az orsóra. Csorgója eléggé bő, kissé hátra kunkorodó. Az az egyetlen példány, melyet FUCHS Tihanyról (honnét, sajnos, mi nem hoztunk egyetlen példányt sem) leír, ki nem nőtt egyéntől való, a minő a mi anyagunkban is van, de gyűjtöttünk nem egy kinőttet is, melyen nyílása is látható; épp azért adom leírását és képét is. A lerajzolt példány hossza 11 "im, szélessége 6 mlm. Gyakori Vörös-Berényen, a Fűzfő-major melletti mély útban (honnét való a lerajzolt példány is); Kenesén a Fancsérpart 2. és 3. sz. rétegében, a Csittény-hegy
