A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Frech Frigyes: Új Cephalopodák a déli Bakony buchensteini-, wengeni- és raibli rétegeiből
17 XJj cephalopodák a Déli-Bakony triaszrétegeiből. Az, hogy Lecanites-ünk karélycsúcsai akár kimállás, akár erős preparálás folytán mentek volna tönkre, szóba sem jöhet, minthogy a példányt nagyon óvatosan magam szabadítottam ki a kőzetből. Másrészt a monophyllites-karélyok csipkézése még a legbelső kanyarulatokon is látható. A középső triaszbeli lecanitesek-et mindenesetre visszaütő alakok gyanánt értelmezhetjük. Gondoljunk csak az evolut ophiceras-fajokra, minők az Ophiceras Sakuntala DIEN , és az Ophiceras Sakuntala var. evoluta FRECH et NOET., az Ot. WoodwarcLi zónájából. Ez a faj azonban lapos oldalakkal van ellátva, magas szájú és inkább a Lecanites Lóczyi-xa emlékeztet. WAAGEN alsó triaszbeli lecanites-exueV. közvetlen túlélése különösen azért nem jöhet szóba, mert NOETLING szerint ezek a lecanites-ek fogazott karélyokkal vannak ellátva s ezért az opliicerasokhoz tartoznak. A boszniai kagylómésznek külsőleg rendkívül hasonló alakja a SibyHites planorbis HAUER. 1 Nemi azonosítás épp oly kevéssé lehetséges, mint a Monophyll. Suessi-nél, minthogy a sibyllitesnek finoman csipkézett nyergei és karélyai vannak ; varrata a fiók-karély hiánya miatt valamennyire még hasonlóbb, mint a Monophyllites Suessi varrata. Közelfekvő tehát a gondolat, hogy a Lecanites sibyllinus a sibyllites visszaütő alakjának értelmezhető. Másrészt a monophyllites leszármaztatása az ophiceras-ból, a melyre a karélyvonalak és az alak hasonlósága utal és a melyet már GRIESBACH is föltételezett, nem valószínű (L. Mojsisovics Ede munkáját az idézett helyen). A tnonophyllites varrata sokkal mélyebben csipkézett, mint a sibyllites-é, és ezért a csúcsok a sokkal fiatalabb kanyarulatokon is mutatkoznak. Továbbá a díszítés jellege a monophyllites-en (éles vonalak) és a lecanites-en (lapos, redőszerű csíkok) teljesen különböző. Termőhelye: az egyetlen L. sibyllinus példány, mint heverő darab, FelsőÖrsről, a Forráshegy fehér szaruköves meszéből származik és a kőzet szerint a buchensteini-rétegekhez tartozik. A lelet helye után a trinodosus-zónából való eredetére gondolhatnánk; de ennek agyagos, sötét kőzete teljesen különböző. 4. ábra. Mo?iophyllites Suessi Mojs. var. Co?ifuci DIEN . (A Lecanites sibyltinus n. sp. konvergáló alakja.) 1/ 1. A fönt ábrázolt példány, a melynek alakját először a Himalayából írták le, az Osztrák-Albániában fekvő Braic (Budua mellett) vörös kagylómeszéből került ki. 5. ábra. Siby llites planorbis DIEN. var (A Lecan. sibyllinus konvergáló alakja.) Szilakank-hágó alsó kagylómeszéből, Tibethez közel. 1 Denkschr. Math.-Naturw. Kl. Kais. Ak. d. Wissenschaften, Wien. 63. kötet, 12. tábla, s különösen a 3—4. ábrák. Ez az alak is előttem van egy változatban, a melyet az 5. ábra tár elénk. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei I. köt. 1. rész. Pal. Függ. 2
