A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Arthaber Gusztáv: A déli Bakony werfeni rétegeiből és kagylómeszéből származó új cephalopoda-faunájának revíziója
20 A Déli-Bakony werfenii ét egeinek és kagyló meszének új cepha lopoda-leletei. 25 A mennyire a szóban forgó darabot megfigyelhetem, díszítése az utolsó kanyarulat kezdetén egész lapos, keskeny, sugaras redó'kbó'l áll, a melyek a köldökperemtől egyenesen kinyújtva a szegélyperemig futnak; a fiatalabb példányok ezért vagy csaknem-, vagy egészen simák lehetnek. A szóban forgó darabon először a kanyarulat utolsó negyedében kezdődik az egyes bordákon, eleintén alig észrevehetően, a szegélyperem alatt a bordavégnek kiduzzadása, a mely igen gyorsan világos bütykökké alakul, ezekből öt (5) növekvő erősségben látható. A varratvonal gyönge ívszerű haladású; az 1. oldalnyereg az ív tetejét alkotja; a külső és a 2. oldalnyereg ugyanazon magasságban vannak. — A nyergek szélesek, laposak, kissé befelé húzódva és épszélüek. A karélyok keskenyebbek, mint a nyergek és erősen fogazottak; a külső karély igen széles, alacsony, az oldal közepe táján fekszik és egy közbülső kinyúlás választja ketté. Az 1. oldalkarély a legmélyebb, a 2-ik csak fél olyan magas; ezenkívül egy széles, alacsony segítőlobusz (vagy fiókkarély) lép föl és a segítőnyeregből 2-ik és 3-ik segítőlobusz kezd kialakulni. A rokon tipusok közül csak a Reitzi (buchensteini) rétegekből való fiatalabb hungaritesek jönnek tekintetbe. A Hungarites Mojsisovicsi B ÖCKH (Cephalop. medit. Triasprovinz, 222. oldal, VIII. tábla, 3., 6. ábrák), úgy látszik, hogy igen közel áll hozzá; növekedési viszonyai ugyanazok; hogy kigöngyölődése van-e, nem nyomozhattam ki; a héjcsíkok erősebbek, sarlóalakúan gyöngén meghajoltak, a szélső peremen azonban nem vastagszanak bütykökké. A HAUER lovagtól 1 ábrázolt (VI. tábla, 1. ábrán) és Ceratites lenis-nek tartott nagy példány azonosnak látszik új fajunkkal. Termőhelye: Bocsár, Balaton-Füred mellett. Norites Dienert ARTH. I. tábla, 9 a—d. ábrák. 1900. Ceratites cordevolicus Mojs. — DIENER : Újabb megfigyelések a Déli-Bakony kagylómészcephalopodáin; A Balaton tudom, tanulmányozásának eredménj /ei I. kötet, 1. részének palaeontologiai függeléke (5. oldal, II. tábla, 3 a, b. ábrák). hűbből a fajból egy kőmag van előttem. Oldalai laposan domborúak; köldöke szűk, köldökfala mérsékelt magasságú és függélyes; köldökéle huzalszerűen levágódott; pereme éles. Külső része igen laposan domborodott és ebben a korstádiumban, az utolsó kanyarulaton belül, csaknem háromszorosra szélesedik. A varratvonal radiális haladású, egyenes az utolsó fiókkarélytól az 1. oldalnyeregig és azután a mély külső nyereghez lekanyarodik ; 3 oldal- és 3 fiókkarélyt találunk. A külső karély háromcsúcsú; az első oldalkarély a legnagyobb lobusz-elem, alján fogas és ezek a fogak világosan mutatják ezeknek, a noritesek-en való villás helyzetét; a második és harmadik oldalkarély tetemesen kisebb, meg is 1 Beiträge zur Kenntniss der Cephalopoden aus der Trias von Bosnien II; Denkschrift d. k. Akad. d. Wiss. math. nat. Classe, LXIII. kötet, 1896.
