A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
PALEONTOLOGIAI ÖSSZEFOGLALÁS. Az itt leírt 44 fajból álló középsó'-liász fauna jellegét a phyllocerasok adják meg. A legnagyobb faj- és egyedszámmal képviselve a bakonyi középsó'-liász mediterrán voltát tüntetik ki. Fajszám alapján a phyllocerasok a fauna 36 %-át teszik. A phyllocerasok után a harpocerasok következnek, a melyek az ammonitesek 25 %-át teszik. A középeurópai jura jellemző alakjainak nagy mennyiségben való fellépése faunánkban inkább kormeghatározó fontossággal bír s a harpocerasoknak fellépési korát jelzi. A harpocerasok után a lytocerasok és coelocerasok következnek a fauna 13%"ával, míg a rhacophyllitesek az egész fauna 7 %"át teszik. Ezek az adatok vonatkoztathatók körülbelül az egyes fajok gyakoriságára is, a mennyiben a phylloceras- és harpoceras-fajok a legnagyobb mennyiségben találhatók is. Különösen gyakori a Ph. Capitanei CAT . sp. és H. boscense REYN. sp. Ha ezeket az adatokat a közel hasonló schafbergi fauna összetételével egybevetjük 1 a phylloceras, harpoceras és rhacophyllites nemek hasonló szereplésén kívül szembetűnik az aegocerasok hiánya a bakonyi faunában, viszont a coelocerasok hiánya a Schafbergen. Ez a szembetűnő körülmény — két csekély függélyes elterjedéssel bíró ammonites nemről lévén szó — csakis szintkülönbséggel magyarázható. A bakonyi fauna ugyanis az aegocerasok szereplési időszakánál fiatalabb, míg a schafbergi fauna összetételében a csak később fellépő coelocerasok nem vehettek részt. Ugyanebből az okból hiányoznak faunánkból az arietites-típusú harpocerasok s az amphiceras genus is, a mely utóbbihoz eddigi adatok szerint, úgy látszik, csak autochton olaszországi alakok tartoznak. Végül még felemlítendők faunánkban a nautilusok, a melyek — bár csak egy szintről van szó — öt fajjal vannak képviselve, holott egyébként csak egy-két fajjal szerepelnek a faunákban. Különösen érdekes, hogy ezek a nagy vertikális és horizontális elterjedéssel bíró alakok három új típust szolgáltattak. Nem lehetetlen, hogy ennek az oka specziális életviszonyokra vezethető vissza. 1 GEYER: Mitteil. Ceph. d. Schafberges.
