A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Frech Frigyes: Új Cephalopodák a déli Bakony buchensteini-, wengeni- és raibli rétegeiből

14 XJj cephalopodák a Déli-Bakony triaszrétegeiből. umbilicatus-okkal és csak a varrat kitakarása után, a mi pedig a kovás mészben nem éppen könnyen ment, lépett napfényre a Beyrichites jellemzetes alakja. Az a kérdés, hogy a beyrichites csak alneme-e a ptychites-nek vagy a meekocerasnak, azaz hogy a meekoceratidák, ptychitidák «családjához» tartozik-e, szubjektív megítéléstől függ. Tényleg ez a nem, a mely a közép-triaszba benyúlik, közbülső alak egyrészt a simahéjú ceratitesek (Ceratites simplex) és a ptychites s str.,

1 másrészt pedig a meekoceras között. Míg növekedési viszonyai a meekoceras mellett szólnak, addig a szutura fejlődése föltétlenül a fiatalabb alakokéhoz (ceratites és ptychites) hasonlít. A Beyrichites öregebb példányainak nyergei fogazottak és segélykarélyai mindig világosan vannak kifejlődve. A magasszájú aspiditákon (illetőleg meekocerason) ellenben kivétel nélkül csak kevéssé elkülönült segítő fogacskák

2 figyelhetők meg. A ptychitidák-nák középen megerősödött redői is alapvonásokban már egyes «meekoceratidák-on» megvannak. Azért ezt az utolsó csoportot mint Xenodiscini alcsaládot fogom föl, a melynek azonban lényegesen tágabb fogalmat adok,

3 mint a meekoceratidák-nak. Ezen diadikus-paleotriasz alcsaládhoz különösen azokat az alakokat számítom, a melyek «hosszú» lakókamrájuk miatt más rendszertani egységekhez soroztattak. (A «hosszú» és «rövid» lakókamráról lásd fönnebb az 5. oldalt). A kagylómészbeli ceratites nek a beyrichites-tői való eredését, a mely maga a meekoceras-hoz, illetőleg a prionolobus-hoz csatlakozik, már PHILIPPI E. helyesen fölismerte. Különösen az embryonális varratok összehasonlítása alapján a Beyrichites Khanikoffi és Beyrichites proximus fajokat én is az alsó-triaszbeli prionolobusok (pl. a Prionolobus rotmulatus) közvetlen ivadékának tekintem. Másrészt azonban már a fiatal Beyrichites Khanikoffi világosan elkülönült íiók-karélyt és fiók-nyerget mutat, a melyet az alsó triaszbeli alakokon sohasem tapasztaltak. A csipkézetlen nyergekkel bíró beyrichitesek (B. Khanikoffi proximus) észrevétlenül mennek át az általában csipkés nyergű alakokba — milyen pl. a B. reuttensis BEYR., — és habár e közt és a valamivel erősebben hasogatott nyergű sen. strict, ptychitites-ek (Pt. acutus) között még mindig van egy kis különbség, azonban a differenczia oly csekély, hogy talán még egy nem és alnem között határt alkothat, de már «család»-beli elkülönítést erre nem alapíthatunk. Nehezebb annak a kérdésnek az eldöntése, hogy mely név illeti a ptychites és meekoceras (illetőleg prionolobus és aspidites) között levő csoportot. WAAGEN az alsó-triaszbeli ceratites-mészről irott dogozatában

4 a Meekoceras Khanikoffi (OPP.), maturum MOJS. és reuttense (BEYR.) fajok részére a Beyrichites nemet állította föl. A munka «Calkutta 1895' évszámot visel, de — a miként BENECKE a Neues Jahrbuch-ban

5 megjelent értekezésében kiemeli — csak az 1896-ik év folyamán lett Európában ismeretes. Ugyancsak 1896-ban TOULA 6 is megalkotta Nicomedites 1 ARTHABER

: Cephalopodenfauna der Reiflinger Kalke, II., 228. oldal; DIENER

: Himalayan Fossils; Palaeontologia indica Series, XV., Vol. II., 1, 46. old. — A fiatal ptychitidák-on a vastagság fölülmúlja a magasságot, míg a fiatal beyrichitesek növekedési viszonyai épp olyanok, mint a meekoceras ok-é. 2 Ezért én WAAGEN és TOULA koninckites nek határozott alakjait Ismidről beyrichites-x\ék tekintem (TOULA: Beitr. z. Palaeontologie Oesterreich-Ungarns, 10. köt., 1896, 22. tábla, 1., 2. ábrák). 3 Lethaea palaeozoica (dyas). 4 Palaeontologia Indica. Ser. XIII. Salt-Range Fossils. Vol. II. 160. old. 5 Neues Jahrbuch, 1897, II., 195. old. 6 Beitr. z. Palaeont. Oesterreich-Ungarns. X. köt., 1896, 180. old.