A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Frech Frigyes: Új Cephalopodák a déli Bakony buchensteini-, wengeni- és raibli rétegeiből

Uj cephalopodák a Déli-fíakony triaszrétegeihől. 7 különbség épp úgy gyökerezik a lakókamra hosszaságának különbségében, mint a termet-növekedés különbségében. A gyors növekedésű és rövid lakókamrás clymenidk-kai és oxyclymenidk-kai a lassú növekedésű és hosszú lakókamrás gonioclymenidk állanak szemben. Ugyanez az ellentét választja el egyrészt a trachyceras-1 és ceratites-1, s másrészt a celtites-1 és tropites-1

1 Épp úgy már előbb kifejtettem, hogy a perisphinctes, néhány stephanoceras és dactylioceras lassú növekedésével s a lakókamrának ettől függő hosszaságával, szemben áll tetemes számú jura- és kréta-kori ammonitának ellenkező viselkedése. Egy időben divatos volt, csupán csak a növekedés minősége alapján (evolut, involut; gyors növekedésű, lassan növekvő) állítani fel a nemeket, a miként ezt HYATT rendszertana mutatja. Ujabban eltértek attól, hogy ezen változó ismérv alapján állítsanak fel rendszertani egységeket. Minthogy kiderült, hogy a lakókamra hosszasága csupán csak a növekedés gyorsaságának következménye, ennek az ismérvnek jelentőségét nem lehet, minden más fölé emelkedőnek tekintenünk. Csupán minden jelnek lehetőleg egyenlő módon tekintetbevétele és ezek lassankénti változóképességének kimérése adja természetes alapját a rendszertannak és a törzsfejlődéstannak. E mellett ezen ismertetójelnek értéke a különböző geologiai időszakokban egészen különböző lehet. A devon-kori ammoniták rendkívül egyszerű szuturája megköveteli a diszítéskülönbségek hangsúlyozását; a diasz- és triaszbeli alakoknál, a melyeknél a lobuszok komplikáltakká válnak, az egyes alakok összefüggésének bizonyítékát leginkább a szuturára alapíthatjuk. A triász- (részben), jura- és a kréta-kori ammoniták, változó és sokféle díszítésükkel megkivánják a külső díszítés és szájszél, valamint az aptychusok túlnyomó hangsúlyozását. Továbbá a lakókamra hosszasága a jura-krétabeli, valamint lényegében a fiatalabb triasz-kori alakokon is akként állapíttatott meg, hogy ez az ismérv magasabb rendszertani értéket kap. Minél lejebb szállunk a rétegsorozatban, annál csekélyebb lesz a lakókamra hosszúságának szisztematikus jelentősége. A formafejlődés rendkívüli sokféleségének daczára az ammonitáknál a mellékalakok és visszaütések föllépését, valamint a lakókamrahosszúság állandóságát vagy változandóságát mégis egyszerű biologiai viszonyokra vezethetjük vissza. Másrészt az alakok sokféleségéből az tűnik ki, hogy egyetlen ismérvnek soha sincs elvi, irányadó jelentősége. Sőt inkább a törzstörténeti fejlődés

2 és ennek az egyes esetekben beható búvárlata, marad a rendszertan egyedüli alapja. Ezen fejlődés folyamában az egyes jegyek jelentősége akként változik, hogy két- vagy három-osztatú, «kulcs»-szerű áttekintés az ammoneáknál kivihetetlennek látszik. 1 Egyetlen, előttem ismeretes kivételnek látszik a Hungarites bogdoanus, lassú növekedésével és rövid lakókamrájával (1. a szövegábrát); de legyen bármint, csekélyebb magassági növekedésnél a lakókamrának bizonyos kiszélesedése látható és a lakókamra «rövidsége» nincs biztosan kimutatva. 2 A miként ezt a többek között Mojsisovics EDE különösen hangoztatta.