A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Arthaber Gusztáv: A déli Bakony werfeni rétegeiből és kagylómeszéből származó új cephalopoda-faunájának revíziója

24 A Déli-Bakony werfeni-rétegeinek és kagylómeszének új ceplialopoda-leletei. zőbb elemeket ölelik fel; például a boszniai kagylómésznek olyan alakjait, a melyeket HAUER FERENCZ már esetleg a hungaritesekhez sorolt, el kell különíteni; ugyanezt kell tenni azokkal a típusokkal, a melyek HAUER boszniai Ceratites decrescens-eihez csatlakoznak; épp oly távol áll a Ceratites bosnensis boszniai cso­portja a ceratites-törzs típusától és rendkívül közeledik a trachyceratidák jellegé­hez, különösen a protrachycéras-hoz. Ide sorolandók a fiatalabb alakok is, mint a Ceratites hungaricus, Ceratites Felső- Orsensis. A fiatalabb ceratitesek és a legidősebb trachycerasok ezen közeli rokonsága azt sejteti, hogy a trachyceras a ceratites-bői fejlődött. MOJSISOVICS EDE a trachy­ceratidák gyökerét a balatonites-ben vélte föltalálni. A balatonitesek egyéni fejlő­dése azonban — a melyet a reiflingi anyag sok példányán tanulmányozhattam 1 — semmiféle támpontot nem nyújt erre, sőt ellentmond ennek. Azért ezen ág elvá­lasztó helyét magánál a ceratites-nél kell keresnünk és erre a bosnensis-zso^oW. magától kínálkozik Itt azután azt találjuk, hogy mindazok az alakok, a melyek ezzel a csoporttal szűkebb vagy tágabb összefüggésben állanak, egyúttal mindkét törzs között, ezek határán vannak, részben ugyanazon geologiai szintben lépnek föl és majdnem ugyanazon joggal úgy az egyik, mint a másik csoportba beoszthatok. DIENER például a kicsiny Ceratites ecarinatus I. tábla, 4. ábrabeli példányt és a Ceratites conspicuus (DIENER : II. tábla, 2. ábra) kicsiny példányát, egyaránt pro­trachyceras-nCk határozta meg, a mi döntő bizonyíték a két alakcsoport rendkívüli hasonlóságára. Másik példát nyújt a DIENER-féle Ceratites peraaritus és a Protrachy­céras Reitzi nagy hasonlósága. Ennek daczára a ceratites és trachyceras jelenlegi fogalmát még mindig fentartani óhajtom mindaddig, a míg az egész anyag összefüggő módon át nem lesz dolgozva és újra le nem lesz írható. IJnngarites Bocsárensis ARTH. II. tábla, 1 a—d. ábrák. Leghosszabb átmérője 84 %n Az utolsó kanyarulat magassága a végén .... 41 » » » » vastagsága » » .... 21 » Köldökátmérője 14 » Ebből a fajból egyetlen, kőmag alakjában megmaradt és részben töredezett példány van előttem. Alakja kezdetén szűk-köldökű, a meddig kigöngyölődni nem kezd; a kigön­gyölődés oly gyorsan halad, hogy egy kanyarulaton belül a megelőző kanyarulat­nak több mint 3/ i kanyarulatmagasságát teszi. A miként a köldökbőség, épp úgy változik a külső rész alakja is, a mely az utolsó kanyarulat kezdetén keskeny (4 mím), tetőszerű, háromélűen kiélesedett, a kanyarulat végén széles (10 és tompán-háromélűvé lesz. Az oldalak kezdetben laposak, a végén valamennyire erősebben domborodottak és legszélesebbek a fél oldalmagasságban. A pereméi kezdetben éles, az utolsó kanyarulaton azonban elsimul. A köldökéi le van tompítva, a köldökfal alacsony és függélyesen leeső. 1 Cephalop. d. Reiflinger Kalke; Beiträge X. kötet, 199. oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents