A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Arthaber Gusztáv: A déli Bakony werfeni rétegeiből és kagylómeszéből származó új cephalopoda-faunájának revíziója
A Déli-Bakony werfenii ét egeinek és kagyló meszének új cepha lopoda-leletei. 53 4. Termőhely: Hajmáskér, Berekhegy nyugati lejtője. (Sárga és barnásvörös, kissé homokos, szilárd meszek). DlENER-nél ennek megfelel: Újabb megfigyelés: rf) Haj máskér, 5. sz. pont, 5. oldal. f) Hajmáskér, 23. sz. pont, 11. oldal. Faunája ezen fajokból áll: Dinarites Laczkói ARTH. Ceratites trinodosus MOJS. » cfr. lenis HAUER. » perauritus DIENER (II. tábla, 1 a, b. ábrák). Ceratites subnodosus MOJS. Ceratites Lóczyi ARTH. ecarinatus HAUER. conspicuus DIEN . sp. (II. tábla, 5 a—d. ábrák). Hungarites Emiliae MOJS. (DIENER: II. tábla, 4 a—c. ábrák). Meekoceras (Beyrichites) cfr. reuttense MOJS. Norites Dieneri ARTH. Ptychites flexuosus MOJS. » acutus MOJS. » cfr. acutus MOJS. (fiatal alak). Orthoceras campanile MOJS. Atractites Boeckhi STÜRZENB. Az első gyűjtéssel és leírással összehasonlítva, ez a fauna mutatja a legtöbb változást. Az új leletek két új faj fölállítását igényelték: a Dinarites Laczkói és a Ceratites Lóczyi fölállítását; az új anyag továbbá lehetségessé tette, hogy a DIENERtől újonnan fölállított és leírt fajokat: a Balatonites conspicuus és a Protrachyceras sp. ind. (II. tábla, 2. ábra) mint Ceratites conspicuus DIENER sp. fajt ismerjem föl; megemlítem továbbá, hogy ez a faj DIENER-nél (8. oldal) tévesen «18. sz. pont» lelőhelylyel van jelezve. Az eredeti példány praeparálása közben pedig arra jöttem rá, hogy a DIENER-töl Ceratites cordevolicus Mojs.-nak nevezett faj (II. tábla, 3 a, b. ábrák) a Norites-nemhez tartozik. Ezeknek a fajoknak palaeontologiai leírása és ábrázolása ezen munka végén következik. Ezen a termó'helyen leggyakrabban a Ptychites flexuosus van képviselve, a mely után leggyakoribb faj az új Ceratites Lóczyi. Föntebb, a kagylómészről szóló II. fejezet bevezetésében említém, hogy ez a berekhegyi fauna fiatalabb korú; erre nézve döntő bizonyítékul szolgálnak: Hungarites Emiliae MOJS., a mely ladini-korú, és az Atractites Böckhi STÜRZENB., a melynek főelterjedése szintén a ladini-emeletbe esik. Ezen fiatalabb fauna-elemeknek és a következőkben leírandó új típusoknak, a melyek szintén a legközelebbi rokonságban állanak a geologiailag fiatalabb formákkal, szövetkezése a trinodosus-szint típusaival, a legérdekesebb jelensége a berekhegyi faunának. A Dinarites Laczkói, a marmolata-mészkőbeli Dinarites avisianus és ü. Dölteri fajokhoz csatlakozik; a Ceratites Lóczyi tetőszerű külső részével és díszítésével a buchensteini Ceratites Böckhi fajhoz áll legközelebb, a Ceratites perauritus DIEN , pedig annyira hasonló a Trachyceras Reitzi formájához, hogy az első pillanatra csaknem összetéveszthetjük ezeket; a Norites Dieneri ellenben tetemes nagyságával valamennyi kagylómészbeli norites-tői elüt. Minthogy azonban ezt a fiatalabb fauna-tipust olyan alakok kisérik, a melyeket eddigelé a trinodosus-szintnél fiatalabb szintben sohasem találtak: így mindenekelőtt
