A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
73 A déli Ba kony jura rétegei. és a varietástól egyaránt. Hasonló alak még a L. mompianense B ETT . 1 is, a melynek kanyarulatai varietásunkhoz hasonlóan következnek egymásra, de jóval keskenyebbek, magasabbak és kerekdedebbek. Az említett fajoknál jóval közelebb áll azonban G EYER fajához s a varietáshoz is a L. crebricosta MGH. em. Fuc. 3 Ez a faj szintén középső-liászkot'ú még pedig a schafbergi faunával teljesen megegyező szintbe tartozik a FuciNi-nál felsorolt kövülettársaság alapján. Külső megjelenésben és díszítésben annyira emlékeztet G EYER fajára, hogy a közöttük fennálló rokonság kétségtelen. A bakonyi varietás köldökbőségben egyezik a L. crebricosta MGH. em. Fuc.-val, kanyarulatai azonban magasabbak és szélesebbek. A kanyarulatok alakja is eltér, mert a L. crebricostá-néX a szélesség csaknem mindenütt egyforma, a bakonyi példánynál azonban a kanyarulatok kifelé keskenyedők. A díszítésben annyiban mutatkozik eltérés, hogy a bakonyi példány bordái szélesek, laposak, a L. crebricosta-éi ellenben erősebbek s lekerekítettek. Két példányunk van Úrkútról, azonkívül a szentgáli rétegekből is egyes idesorolható töredékek. AM ALTHEID A E. Amaltheus spinatus BRUG. sp. ? 1842. Ammonites spinatus D'ORBIGNY: Pal. frang. Terr. jur. pl. 52. 1874. » (Amalth.) spinatus BRUG.—BÖCKH J: A Bakony déli része. p. 113. VI. tábla, 3. ábra. A: 70 mm. M: 25% ? K: 55% Sz: ? Az egyetemi föld- és őslénytani intézet gyűjteményében HANTKEN gyűjtéséből származó rosszul megtartott példány. Felülete kopott csak hellyel-közzel lehet látni az erős bütyköket, melyekben a bordák végződnek. Egyik részén taraj is határozottan észlelhető. A többi jellegekből biztosan megállapítani semmit sem lehet A kanyarulatok szélességét sehol sem lehet látni, de úgylátszik, mintha a magasság fölülmúlná a szélességet. Ezeknek a jellegeknek alapján példányunkat az Amaltheus spinatus BRUG. sp.-nek D'ORBIGNY-nál ábrázolt példányával vethetjük egybe. Az erős bütykök erre utalnak, csakhogy a kanyarulatok alakja D'ORBiGNY-nál jóval szélesebb, mint magas. Ilyen példánynak töredékét írta le BÖCKH J. Úrkútról s ez a töredék D'ORBIGNY ábrájával azonosítható. FUCINI Amalth. spinatus BRUG. néven ír le egy alakot, 3 a mely D'ORBIGNY ábrájával — tehát a faj typusával — nem azonos. Ez az alak magas kanyarulataiban, élesebb s kifejezett bütyköket nem viselő bordáiban tér a típustól. 1 Foss. domer. p. 34. Tav. II. Fig. 5. 2 Atti d. Soc. Tose. XIX. 1903 p. 340. Tav. XIII. 3 Amm. d. L. m. d. Appenn. centr. Pal. It. V. p. 145. Tav. XIX. Fig. 1. 2.
