A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
A déli Bakony jurarétegei. 67 mint a típusnál s csak a fejlődés további szakán változik kerülékessé. Ugy látszik, ezzel a kanyarulatalakkal függ össze a kanyarulatok kis mértékben való érintkezése is, a mely rendellenes, kivételes esetekben a lakókamra elválására is vezethet. 1 A L. postfimbriatum P RINZ varietásunktól eltér tágabb köldökében, alacsonyabb, egyenletesebben növekedő s jobban borítkozó kanyarulataiban A kanyarulat alakja azonban ennél a fajnál éppen olyan kerülékes, mint a szóbanforgó varietásnál. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy utóbbinál a kerülékes kanyarulatalak csak a fejlődés későbbi szakán lép fel, akkor a köralakú kanyarulatoknak kerülékessé való átalakulására gondolhatnánk. Minthogy a magasabb kanyarulatú lytoceras-fajok kanyarulatainak borítkozása általában nagyobb, nem lehetetlen, hogy az említett jelenség e kanyarulatok zárt spirálisban való csatlakozásának elősegítésére szolgál. Ez a varietás tehát a Lyt. fimbriatum Sow. sp. és a L. postfimbriatum P RINZ között álló fejlődési fokot képvisel. Hasonló típusú alak még a L fimbriatoidés GEMM., 2 a mely azonban köralakú kanyarulataival a L. fimbriatum Sow. sp. típus mellé csatlakozik, s GEMMELARO szerint tágabb köldökben és főként díszítésben tér el tőle. Ez az alak különben a L. fimbriatum Sow. sp.-hez olyan közel áll, hogy fajilag aligha különíthető el tőle. Lyioceras postfimbriatum P RINZ. 1842. Ammonites fimbriatus (non Sow.) D'ORBIGNY: Pal. frang. Terr. jur. I. p. 313. pl. 98. 1883. Lytoceras fimbriatum (non Sow.) WRIGHT : Lias Ammonites P. VI. p. 407. pi. 71. 72. 1904 » postfimbriatum PRINZ (in lit.): Az ÉK i Bakony .... p. 47. A: 152mm. M: 37% K: 39% Sz : 31 % Ez az alak is mindenben a L. fimbriatum Sow. sp. jellegeit mutatja, csakis kanyarulatalakban tér el attól. Míg a L. fimbriatum Sow. sp. kanyarulatainak keresztmetszete kör, addig a L. postfimbriatum PRINZ-ÓÍ kerülékesek s kissé jobban fedik egymást. A kanyarulatok magassága egy kanyarulaton belül megkétszereződik. P RINZ ezeknek a jellegeknek alapján különítette el D'ORBIGNY és W RIGHT «L. fimbriatum»-át a SowERBY-féle típustól. Ezeknek az alakoknak a típustól való eltérését már POMPECKJ 3 említette és kiemelte, hogy az említett példányok elliptikus keresztmetszetükben, 2-ik oldali nyergüknek kifejlődésében s még abban térnek el a SowERBY-féle típustól, hogy nagyobb átmérő mellett is mutatnak befűződéseket. Az úrkúti faunából egy szépen megtartott lakókamrás és három töredékes példány került elő. Ezek a példányok némi eltéréssel egyeznek D'ORBIGNY és W RIGHT ábráival. A kanyarulat alakja — lakókamrás példányunkon (23. ábra) — szabályos kerülék, míg D'ORBIGNY és W RIGHT ábráinál a siphonális oldalon kissé kihegyesedő. Ugyanezen a példányon befűződések sem láthatók, csak az utolsó kanyarulat végén, a mely talán a lakókamra végét is jelzi (?). Utóbbi esetben a lakókamra hossza alig félkanyarulat lenne. Kisebb példányainkon a befűződések is 1 VADÁSZ: Szabad lakókamrás lytoceras-faj a felső-liászból; Földt. Közi. XXXVIII. k. 1908. 2 Su foss. d. strat. a Terebr. asp. d. contr. rocch. rosse presso Galati pag. 13. Tav. III. Fig. 20—23. 3 Rev. d. Arnm. II. T. p. 116. 5*
